– A gyerekek egyik ágyát megmentettük a régi házunkból, egy másikat pedig kaptunk. Ennek a kanapénak mi vesszük majd hasznát – mondja Kelemen Gyula, miközben a belvárosi lakásból emelte ki társa segítségével a segítségként felajánlott, köszönettel fogadott, ágyneműtartós kanapét.
Vissza (egyelőre) nem
Ők voltak azok, akiknek a belvíz miatt már az elsők között el kellett hagyni kismacsi otthonukat, mert a vályogfalak megdőltek, a ház életveszélyessé vált. A Napló ezt követően indította el Segítünk!-elnevezésű akcióját, az olvasók segítségére számítva. Érkeztek felajánlások mind a Kelemen, mind az Aszalós, a másik nehéz helyzetbe került családnak. Kelemen Gyuláék annyiból kerültek még rosszabb helyzetbe, hogy nem tudtak visszamenni régi házukba, ők egy évre a Cívis Ház Rt. által biztosított, Szív utcai lakásba költöztek – itt volt szükségük némi bútorzatra.
|
Mások is ajánlkoztak
|
|
Többen odaadták volna még használaton kívüli tárgyaikat, de számuk – |
A helyet egyébként kezdik megszokni, belakni, a gyerekek is egész jól viselik a változásokat. Ők a Bolyai általános iskolába járnak, és mint Kelemen Gyula megjegyezte, úgy a szülők, mint a tantestület rendkívül segítőkészen viselkednek mindannyiukkal.