Rubint Rékának elege lett a vádakból és kitálalt

„Sokat gondolkoztam azon, hogy kiírjam magamból azt, ami bánt vagy inkább szemet hunyjak az elmúlt hét eseményei felett?! Úgy döntöttem, hogy írok. Őszintén az igazságról. Mert az éremnek két oldala van…

Másodjára kértek fel a Hal a tortán című főzőműsor forgatására. Az előző szériában való részvételemet hosszas egyeztetések előzték meg, mire sikerült egy fantasztikus csapat tagja lennem:Azurák Csaba, Demcsák Zsuzsa, Kovács Áron, Kozsó… 5 napot töltöttünk együtt rendkívül jó hangulatban.

Sajnos ugyanez nem mondható el a múlt héten látott estékről…
Hogy miért?! Én magam sem tudom… Egyesek nyerni szerettek volna, a döntőbe kerülni, mások játékként fogták fel az egészet. Nem fogok hosszasan írni, mert úgy érzem felesleges, és hogy őszinte legyek, már bele is fáradtam. Mégis fontosnak tartom, hogy a megannyi utálat és mocskolódó üzenet között helyet kapjanak az én soraim is.

Pereputty után médiapuccs

A 4. nap voltunk Bangó Margit művésznőnél, akit a magyar konyha koronázatlan királynőjének tartok. Elismerem a páratlan művészi tehetségét, a Kossuth-díjat, s mindazt, amivel országunk kultúráját gazdagította.
Most a feladatunk az volt, hogy az adott nemzetiségnek megfelelő ízvilágot pontozzuk, nem pedig a szakmai pályafutást. Éppen ezért érthetetlen számomra az, hogy a csütörtök esti vacsora után, „összeesküvőként” „rasszistának” lettem kikiáltva, meghurcolva a televízió képernyőjén, és a bulvárlapok hasábjain. „Rasszistának” a pereputty szó miatt, amely nem jelent mást, mint a családhoz tartozók összességét, „összeesküvőnek”, mert szóvá mertem tenni, hogy nem ízlik az étel…

Bűnös vagyok azért, mert őszinte voltam. Bűnös, mert nem ettem az esti órákban olyan összetevőket, amelyek a szakmámtól és a versenycéljaimtól ellentétesek. Tudjátok milyen ez?! Mintha elvárnám egy modelltől, hogy a kifutóra smink nélkül menjen ki, vagy egy zenekartól, hogy hangosítás nélkül koncertezzen.

Felháborodás…?! Sértegetés…?! Alulpontozás…?!

Egész héten Ganxsta céltáblája voltam. A kedd esti adásban, főműsor időben fenyegetett meg: „legszívesebben szöges bottal ütném agyon Rékát, és mentővel küldeném haza Norbinak…” Voltam én minden, „szar cég” és még sorolhatnám… De ez a Ganxsta imázsa, nem igaz?! Neki minden beleférhet! Fenyegetés, cigányozás, asztalnál böfögés, a férjem 18 éves munkásságának homo pornóvá való degradálása…

Alulpontozás?!

A művésznő hétfőn és kedden 2 pontot, szerdán 3-at adott a vacsorákra. Szíve joga! Ganxsta szintén. Mégsem beszéltünk „összeesküvésről”.
Az én estémen Ganxsta kijelentette, hogy a fejem tetejére állhatok, akkor is 1 pontot fog adni. És? Ettől én nem leszek sem több, sem kevesebb.
S még valami. Ha valaki felháborodhatott volna az Kozsó, akit péntek este a saját otthonában sértegetett a művésznő, s két kézzel verte a vendéglátó asztalát, úrinőhöz nem méltó módon.
Volt ott minden. Hangos szavak az egyik részről, és meg nem hallgatás a másikról. Azzal, hogy a művésznő nem pontozott, a pénteki adás megbukott, ugyanis Kozsót négy ember helyett, csak három értékelte.

Bangó Margit műbalhéja?

Tudjátok, hogy mi fáj a legjobban? Nem tudom eldönteni, hogy Bangó Margit valós haragjának, vagy egy nézettség növelő, megrendezett „műbalhénak” lettem az áldozata. A balekja. Egy mondvacsinált problémából a nézettség érdekében, embert nem kímélve generáltak botrány…
Legyen elég annyi, hogy sok mindent nem láttatok, és a vágóstúdióban rengeteget lehet „cicomázni“.

A műsorhoz kapcsolódó sajtókommunikációban csak a művésznő nyilatkozatát hozták le, a velem készített interjú valahogy elveszett. Érdekes nem?! Pedig annyira nem semleges, hiszen a művésznő elismeréséről, és a döntőbe jutásom “átadásáról” volt szó a cikkekben… Úgy gondolom, hogy ennél nagyobb tiszteletet, és elismerést nem tudok tanúsítani egy ember iránt. Tisztelettel átadtam a döntőbe jutásomat Bangó Margit művésznőnek, mert tudom azt, hogy a magyar konyha ízvilágában ő verhetetlen. Tiszta szívből kívánom, hogy nyerje meg, és Ő legyen Magyarország sztárszakácsa.

Ez a játék is olyan, mint a sport. Emelt fővel, csendben kell tudni nyerni és veszíteni is….”

Forrás: Nana

Katus
Attila lett a parkett ördöge