Higgyünk a kivirágzásban

Böjte Csaba
Böjte Csaba - © Fotó: Matey István
Debrecen – „Faragóbaltával nem találjuk meg az akácfában a mézet, csak türelemmel.”

A felnőtteknek könnyű beszélni, mert akármilyen butaságot mond nekik az ember, ők tíz-húsz percig a templomban kibírják. De a gyermek, ha unja egy két perc után izegni-mozogni kezd és kérdéseket tesz fel, amikre muszáj felelni. Az állandó szellemi fittség záloga a gyermek. Amikor e válaszokat kiötölöm-hatolom magamban, akkor megpróbálom papírra is vetni – mondta Böjte Csaba szerdán a Kölcsey Központban új könyve, A virág a fény felé hajlik című könyve kapcsán. Csaba testvér gyermeknevelésről szóló kötetével a keresdi Bethlen-kastély felújítására gyűjt.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Debrecenbe az Ünnepi Könyvhét előnapján érkezett, ellátogatott három általános iskolába, este misézett a Megtestesülés Plébániában, e kettő között pedig gondolataival és a csíkszeredai Role zenekar dalaival ajándékozta emg az érdeklődőket. Mint mondta: „Hogy nézne ki, ha egy pap virágot hozna.”

Nem üres lap, kicsi csomag

– Annak idején azt tanították nekünk, hogy a gyerek egy „tiszta tábla”, amelyre a szülő vagy pedagógus azt ír, amit jónak lát. Azt tapasztaltam, hogy a gyerek nem tabula rasa, akármilyen kicsi, hozzáállása, elképzelései, ötletei vannak. Hiszem, hogy Isten minden kérést meghallgat és az Ő válasza olykor egy-egy baba, amit az édesanya karjai közé helyez. E drága csomagban talán a következő évtized József Attilája, Bartók Bélája, Kossuth Lajosa van. Sem a kicsi, sem mi nem tudjuk, ezért annyi a feladatunk, hogy akkora szeretettel, jósággal vegyük körül a gyereket, hogy a benne lévő értékek kinyíljanak – hangsúlyozta, majd felidézte élete egyik meghatározó pillanatát.

Csak biztonságban virágzik

A gyerekek rosszak néha, ha az embernek egy csepp esze van ilyenkor elmegy a közelükből. Sétáltam ki a kora tavaszi erdőbe, fújtam a levegőt, s egyszer leültem egy nagy akácfa elé. Jól esett nézni a még levél nélküli, göcsörtös, csupa tüske fát. Akkor arra gondoltam, hogy ha most ennek a fának nekimennék faragófejszével és ki akarnám szedni belőle az akácmézet, egyetlen csepp nektárhoz nem jutnék.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Ha türelmes vagyok, lassan fehér nászruhába öltözik majd, a tavaszi meleg eső megöntözi, az áldott napfény átöleli és ehetek majd mézet. Ez meg fog történni, én hiszek abban, hogy minden egyes lényben ott a vágy a kivirágzásra, de míg nem érzi, hogy eljött az idő és biztonságban van, nem fogja megtenni. Az én dolgom papként, pedagógusként, szülőként, hogy áldott jó tavaszi eső legyek.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Hiszem, hogy Isten jó világot teremtett. Lehet, hogy ez olyan kicsit, mint egy összekutyult kirakó, de biztosan minden darab megvan a te életedben is. Ha van türelmed szépen kirakni, akkor csodálatos dolgok jönnek ki” – biztatott a szerzetes, aki mára többszörös „tatává” lett. – Egy mise után, szépen felöltözött gyerek nyújtott felém egy csokor virágot „Köszönöm az életet” mondat kíséretében, majd megláttam a három másik gyermekével és párjával az édesanyját, aki egykor nálunk élt – mesélte el-elszoruló torokkal Csaba testvér a történetet.

HBN–HABE


Lélekdoktorként segít

Hittek Szerénkében is, aki egyike annak az ötezer gyermeknek, akiknek a saját szülei helyett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vált életadó napsugarává. A fiatal elmesélte, hogyan változott a magányos, nélkülöző, alkoholista szülőkkel élő, tanulásban lemaradott tizenegy éves lányból, a mai jókedélyű, szeretetteljes, külföldön pszichológiát hallgató doktorandusszá. „Hál’ Istennek alig merem kiírni a közösségi oldalamra, ha valahová utazok, mert biztosan van ott ismerősöm, akit esetleg megsérthetek, ha nem jut időm a találkozásra” – fogalmazott.








hirdetés