Hídként összekötni a magyarságot

Samók Dávid reméli, hogy azt az őszinte lelkesedést, elhivatottságot, amivel ők ebbe belefogtak, nagyon sok helyen láthatja majd viszont
Samók Dávid reméli, hogy azt az őszinte lelkesedést, elhivatottságot, amivel ők ebbe belefogtak, nagyon sok helyen láthatja majd viszont - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Ha úgy éreznék, manapság nem létezik önzetlenség és tetterő, akkor ismerjék meg Samók Dávidot!

Hősünk 17 éves fazekasos diák, érettségi előtt áll. Arról mesél, hogyan képzeli a Kárpát-medence magyar fiataljainak összefogását. Mesél – mondom én, pedig ez nem mese…

„Nem tehetség, tulajdonság”

Dávid vegyes, reál-humán beállítottságúnak tartja magát. Matekos osztályba jár, de szenvedélye a történelem is. – Az általános iskola végén már látszik, hogy az ember merre szeretne továbbmenni, milyen iskolát szeretne választani, s a beszélgetések, viták során én a reál és a humán oldal melletti érveket is megértettem. Ez számomra már akkor azt mutatta, hogy egyfajta híd szerepét tölthetem be. Úgy látszik, hogy ez a szerep megjelenik az életem más területein is.

Mire jó hídnak lenni?

Kérdezem tőle, s új fejezet nyílik. Innentől kezdve Dávid végig többes számban beszél. Nem tudja, nem is akarja magát különválasztani társaitól és tevékenységüktől. Ahogy mondja, ez az, ami igazán figyelmet igényel.

– A Rákóczi Szövetség nevű civil szerveződés a határon túli magyarokkal való kapcsolatfelvételt, kapcsolattartást tűzte zászlajára, és 24 ezer taggal büszkélkedhet. Mi csatlakoztunk, és néhány nagyon közeli barátommal megalapítottuk a saját ifjúsági szervezetünket, a Rákóczi Szövetség Civis Discipuli Ifjúsági Szervezetet, melynek elnöke Székely Mihály, főtitkára pedig én vagyok. Teljesen átlagosnak gondoltuk magunkat, bár egy apró különbséget már észleltünk: a tanáraink nélkül indultuk és működtünk. De ennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget.

Bekapcsolódtunk a Szövetség munkájába, majd áprilisban megszerveztük az első önálló megemlékezésünket, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja alkalmából. Ez hatalmas erőt adott nekünk, ekkor megéreztük, hogy ezt nem szabad félvállról venni. Felfedeztük, hogy az, hogy mi önállóan, tanáraink nélkül működünk, kuriózum.

– Szándékunk, hogy minta lehessünk az ifjúsági szervezetek számára abban, hogyan nőhetjük ki szűkebb környezetünket, az iskolánkat, hogyan vigyük ki céljainkat elsősorban saját településünk nyilvánossága elé, majd akár a településünk határain túl, hogyan szólítsuk meg az embereket, hogyan mondjuk el, mit jelent a magyar-magyar kapcsolatok felélesztése. Hogy meglássák, ez nem pusztán üres trianoni pátosz, hanem azt jelenti, mi magyarok vagyunk a világban, s ezt közös értékeink, hagyományunk, kultúránk mentén hogyan tudjuk megélni.

Mindezt az Esze Tamás Program foglalja össze. Hogy megvalósítsák terveiket, önálló szervezetté alakulnak Magyar Ifjúságért Polgári Egyesület néven. A működéshez anyagi forrásokat kell keresniük, házigazdaként október 6-án száz kárpát-medencei diákot kalauzoltak, tervezik, hogy részt vesznek a város ünnepségein, és rengeteg saját programot akarnak szervezni.

Tíz év múlva

Faggatom arról, milyennek látja magát egy évtized múlva. Eszébe sem jut, hogy a válaszban elválassza magát küldetésüktől. – Remélem, hogy azt az őszinte lelkesedést, elhivatottságot, amivel mi ebbe belefogtunk, nagyon sok helyen láthatom majd viszont. Ha sok-sok ifjúsági szervezet alakul és működik lendülettel és tenni akarással, akkor mondhatjuk majd, hogy ez egy siker.

Szeretnék hinni benne, hogy ez a dolog főszerepet képes kapni az életünkben, a jelentősége miatt. Mert látni kell, hogy értéket képviselünk. Három szóban tudom ezt összefoglalni: Isten, haza, család. A haza pedig azt jelenti, van egy Magyarország nevű hely, minden szépségével és árnyoldalával együtt, aki számít ránk, aki gondoskodik rólunk, és akiért mindig érdemes tennünk. Ma a világban ez nem magától értetődő. Ezért harcolni kell. De nem is a harc a megfelelő szó: ebben élnünk kell! Mert mi így teljes életet tudunk élni, azokkal szemben, akik az alapvető értékekkel szemben egyfajta ürességet választanak.

PtkI