Hiányzó unokák

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció
Mi lehet a gond a harmincas éveiben járó korosztálynál, hogy ennyire borúlátó a saját jövőjét illetően? Az, hogy valószínűleg dolgozni fog nyugdíjas éveiben is? Ebben semmi új helyzet, kihívás nincs, elég csak szétnézni a mostani nyugdíjasok táborában: ki a munkahelyén vállal kisebb-nagyobb munkát, ki a ház körül látja el a teendőket, veszi ki részét a föld műveléséből, a kert gondozásából, ki meg „csak” otthon tehermentesíti a dolgozó felnőtteket azzal, hogy vigyáz az unokákra – s gyűjt, ad, segít, gondoskodik, amíg csak emelni bírja a kezét. Nyéki Zsolt írása.

Sokan jósolják a nyugdíjrendszer összeomlását. Egyrészt ehhez nem kell jóstehetség: aki kicsit is reálisan (politikai érdekektől mentesen) figyeli a demográfiai és gazdasági viszonyokat, pontosan látja az egyszerű matematikai képlettel leírható folyamat végét. Másrészt egy ötszáz fős mintavételre alapozott felmérés eredménye nem igazán nevezhető reprezentatívnak, vagyis hitelesnek, de gondolatébresztőnek mindenképpen megfelel. Újra felszínre hozza azt a gigantikus problémát, amelyet a rendszerváltás óta senkinek sem sikerült megoldandó feladattá konvertálnia. Ehhez ugyanis rettenetes mennyiségű pénz és nem kevesebb bátorság kell, történetesen úgy, hogy az állam (bárki legyen a kormány rúdjánál) az alapellátás fenntartásával tehermentesíti a keresőképeseket, azzal a felkiáltással: tessék innentől az öngondoskodás jegyében gazdálkodni a jövedelemmel, s félretenni egészségóvásra, gyógyításra és nyugdíjra. Ez abszolút igazságos lenne, hiszen tehetség és szorgalom függvényében ki-ki magának gyűjtene, amennyit tud s akar – a tücsök és a hangya története, ugyebár…

Ám a keresőképesek ilyetén döntési szabadsága lavinát indítana el: anyagi támasz nélkül maradnának azok, akik úgy élték le aktív életüket, hogy ők is eltartották az őket megelőző generációt. Kiélezné a különbséget szorgalmas és lusta, felelősen cselekvő és potyautas között, s utóbbiak elégedetlenségét rögvest szítanák, Brüsszelig vinnék, akik csak így képesek felszínen tartani magukat. Egy ilyen perpatvart, és garantált népszerűségvesztést eddig senkinek sem akaródzott bevállalni. Közben kevés gyerek születik, azon belül is borul az arány, csökken azok száma, akikre építeni lehet a jövő nyugdíjait, de ez még mindig forró téma. A gazdaság tartósan erősödik, csak egy kis bátorság után kiállt a rég várt reform. Tudja azt mindenki: a társadalom igazságérzete markáns közös nevező, és javulása gyorsan kamatozik.

Nyéki Zsolt








hirdetés