Hetvenhárom éve indult el a vonat, rajta az újvárosi németek…

Akt.:
A Szovjetunióba deportáltakra emlékeztek Balmazújvárosban
A Szovjetunióba deportáltakra emlékeztek Balmazújvárosban - © Fotó: Kovács Péter
Balmazújváros – Szégyenletes, megalázó eseményre emlékeztek a jelenlévők a Német Református Templomban vasárnap délelőtt.

1945. január 13-án 547 főt, döntő többségükben fiatal, életerős balmazújvárosit deportáltak a Szovjetunióba. A 13-án bevagonírozott embereket másnap reggel indították útnak a Szovjetunióba, ahol embertelen körülmények között, a minimális higiéniai feltételek hiányában, főként bányákban és építkezéseken dolgoztak. 1945 októberében érkeztek meg az első hazatérők, míg az utolsók 1949-ben. 133-an azonban már nem jöhettek haza. A deportáltak átlagéletkora 27 év, a legfiatalabbak 15-16 évesek voltak. Magyarországról akkor mintegy 60-65 ezer németet hurcoltak el a kollektív bűnösség elve alapján – mindezt Fekete Jánosnétól, az egyik emlékezőtől hallhatta az istentiszteletre összegyűlt közösség.

Hoffmann Dávid intelme

Igehirdetésében Szabadi Árpád esperes hangsúlyozta, hogy emlékezni csak csendben lehet, mert felzaklat bennünket az akkor történt igazságtalanság, amelyről a gyermekek sem tudhattak, hiszen arról nem beszélhettek szüleik, nagyszüleik. Az elhurcoltak a Szovjetunióban kegyetlen bánásmódban részesültek, rabszolgaként dolgoztatták őket.

bl-1

bl-2

Fotók: Kovács Péter

– A ma élő embereknek szabad tanulni a múltból, hiszen pillanatok alatt kerülhetünk életünket gyökeresen megváltoztató helyzetekbe – fogalmazott Szabadi Árpád, aki egyik lelkipásztor elődje, Hoffmann Dávid naplójából olvasott fel egy idézetet: „Járjatok az istenfélelem útján, akkor veletek lesz Isten áldása”. – Komolyan vesszük-e az egykori lelkész szavait? Hogyan tudunk az elődök nyomdokain járni? Jó-e, hogy van közösségi ház, és az ember őrzi a régi haygományokat? – tette fel kérdéseit Szabadi Árpád, majd válaszaiból kiderült, hogy a hagyományok ápolásával akkor lesz új élet, ha megfogadjuk Hoffmann Dávid szavait. – Hiszen a világunkban, családokban sok a probléma, félelem, irigység, lelki gyengeség, ahelyett, hogy összekapaszkodnánk és együtt egy irányba mennénk. Forduljunk Isten felé, ez az egyetlen megoldás bajainkra.

Koszorúzások

Az igehirdetés után előbb németül, majd magyarul is elhangzott a 90. zsoltár. Németi Ferencné tolmácsolásában hallhattuk egy deportált imádságát, dr. Bácsi Istvánné szavalt, Fekete Jánosné pedig a deportálásról, annak előzményeiről beszélt. A Német Református Templomban elhelyezett, a deportáltak emlékét őrző táblát Radócz Miklós trombitakísérete mellett koszorúzták meg. Az emlékezés a Német Hagyományok Házában folytatódott, egyebek mellett az ott lévő emléktábla megkoszorúzásával.

HBN–KZS