Hét húsz volt régen

Hét húsz volt régen
© Illusztráció: Getty Images
Irmuska néni boltjába de sokszor elküldtek gyermekkoromban. Adtak tizenhét húszat, mert annyi volt két liter tej és a kétkilós kenyér. Aztán a következő évben is tizenhét húsz, de még a rákövetkező esztendőben sem változott az ár. Kovács Zsolt jegyzete.

Aztán, ha jól emlékszem, 1980-ban már tíz nyolcvan lett a kétkilós vekni ára. Onnan aztán nem tudtam követni, mert nemhogy évente, de évente többször is drágult. Ma pedig? Követhetetlen! Ahány bolt, annyi ár! Hozzá pedig hányféle kenyér! Ott van a hagyományos fehér kenyér, állítólag ez az alap, ennek az árát adják meg. Ezt azonban egyre kevesebben veszik, mert egészségesebben akarnak táplálkozni, és ugye a barna, na meg főleg a magvas akár háromszorosa is lehet a „demo fehérnek”. És persze a boltok. Vidéki kisboltban sokkal drágább a kenyér, mint a nagyvárosi hiperben. A kettő között pedig alig számolható típusú élelmiszerüzlet és pékség kínálja a „mindennapit”. Mindezek okán számomra alig-alig értelmezhető a kenyér ára. Főleg az, hogy most két százalékkal vagy hét százalékkal emelkedik vagy sem. Sokkal inkább egyfajta politikai kérdésnek tűnik. Mint anno, a szocializmusban…

Nos, ezt a politikai kenyéráraspektust nemigen tudtuk levetkőzni. Úgy gondoltatják velünk és ezt hajlamosak vagyunk is bevenni, hogy a jólétünk és a gazdaság állapotának egyfajta indikátora a kenyérár. És ez kiéleződik főleg olyan helyzetekben, mint a mostani, amikor sajnos vékonyodnak a pénztárcák.

– Kovács Zsolt –








hirdetés