Helytörténeti iratok: Bagamér negyvennyolca

Koszorúzás és megemlékezés a településen, képünkön Orvos Mihály polgármester (balról) és Ruszoly Barnabás, a Bagaméri Kör elnöke
Koszorúzás és megemlékezés a településen, képünkön Orvos Mihály polgármester (balról) és Ruszoly Barnabás, a Bagaméri Kör elnöke - © Fotó: archív
Debrecen – A pesti forradalom híre a lakosság lelkesedését váltotta ki.

1848. április 3-a után, valamely közeli napon gróf Batthyány Lajos kijelölt miniszterelnök intenciójára és a Bihar vármegyei forradalmi, népgyűlés jellegű közgyűlési határozatra már a királyi szentesítés és kihirdetés előtt – a megyékben, így Biharban, benne Bagamérban is – közzétette Bernáth Lajos táblabíró és Csapó Lajos szolgabíró az úrbériség és a papi tized megszüntetéséről, valamint a közös teherviselés bevezetéséről szóló törvénycikkeket (javaslatokat).

Méltók az emlékezetre

A megyei megbízásból eljáró Bernáth Gedeon, Dobozy István és Okolicsányi Károly 1848. május 21-én kelt összesítése szerint Bagamérban 184 nemzetőrt írtak össze, akik a kimozdított megyei nemzetőr zászlóaljakban, több csatában és védelmi hadműveletekben vettek részt.

A bagaméri születésű Ármós Bálint (1822–1898) ügyvédet 1848. május 23-án az érmelléki járás esküdtjévé választották, 1848. szeptember 13-ától a Nagybecskerekre indított 2. bihari nemzetőrzászlóalj – így a bagamériak – alhadnagya, utóbb századosa; 1849-ben szabadcsapati, majd testvérével, a teológiai végzettségű ifjú. Ármós Sándorral együtt honvéd vadászezredi főhadnagy volt. (Apjuk, öreg Ármós Sándor 1848-ig a bagaméri nemesi szék hadnagya volt.) 1849 kora tavaszán a kokadi születésű Hatvani Imre szabadcsapatának egy százada Bagamérban állomásozott, csaknem két hónapig a községnek több mint 900 közvitéz elszállásolásáról, élelmezéséről s egyéb dolgairól kellett gondoskodni. Forradalmunk tragédiája, hogy javarészt hasonló sorsú, a haza ellen fordított szerb és román társaik ellen kellett életüket is kockára tenni; hogy kik vesztek oda, kik váltak egy életre rokkanttá, s kiket soroztak be büntetésből a császári és királyi hadseregbe, nem tudjuk. Túlnyomó többségük a bagaméri sárga homokban alussza örök álmát. Ma már a sírjukat nem lehet lelni, mert a temető sincs már meg. Névtelenségükben osztoznak a falu mai lakossága jobbágy eleinek s hajdú őseinek hét évszázados sorsában.

Az összeírás

Az 1848. december 5-i összeírás szerint Miskolczy Lajos százados (Álmosd) alatt szolgáló nemeztőrök: Fodor Ferenc jegyző, főhadnagy; Szász Ferenc másodbíró, őrmester; Ármós Sándor, az ifjabb; Vetési János, Gy. Ásztai Sándor, F. Silye István, Nagy József, Dandé János, Zúdor István, Kocsis István tizedes, Tóth Sámuel, Bályi Gábor, Szűts András őrmester, Gál János, Silye Pál, Kocsis Ferenc főbíró, alhadnagy; Fodor István rektor, fiútanító; Csete Dániel, Bertalan József, Oláh Ferenc, Virág János és Ármós Bálint ügyvéd, főhadnagy.

Díszpolgár lett

Bagamér helytörténetét többen is szívügyüknek tartják. Maga a szerző, Ruszoly Barnabás, a település egykori polgármestere is, aki a Bagamér Nagyközségért kitüntető díj arany fokozatát kapta, hiszen elévülhetetlen érdemei vannak a település helytörténeti tanulmányozásában. Alapos kutató és feltáró munkájának köszönhetően a jövő nemzedékei is megismerhetik az elmúlt évszázadok bagaméri embereinek szorgalmát, sorsuk alakulását. Ármós Endre pedig – a szövegben említett – régi bagaméri nemesi család sarja, a Bagaméri Kör alapító tagja, a régi Bagamér történelmének feltárásában szintén érdemeket szerzett. Megírta a református templom történetét, régi és mostani harangjainak históriáját, a református lelkipásztorok, valamint a község bíráinak és jegyzőinek archontológiáját. Érdekes adalékokat tárt fel Bagamér mint hajdú város, a bagaméri nemesség, az 1848–1849-es forradalom és szabadság harc érmelléki – köztük a bagaméri – harcosait illetően. Megírta a bagaméri református iskola három évszázadának a történetét (1657–1948). A Hajdú-Bihar megyei helytörténészek körében is méltó elismerésnek örvendenek.

– Ruszoly Barnabás –