Hazánk egyetlen őshonos teknőse

Hazánk egyetlen őshonos teknőse
© Fotó: Veres Hajnalka
Debrecen – Terepszemle Stúdió: a teknős a táplálékláncban középen helyezkedik el.

A tini nindzsa teknősök ma talán nem tartoznak a legnépszerűbb mesék közé, ettől függetlenül a teknősbékát majdnem minden gyerek szereti. Ne tévesszen meg bennünket a közkedvelt teknősbéka kifejezés, hiszen hazánk egyetlen őshonos teknőse, a mocsári teknős hüllő, és nem kétéltű, bár hozzájuk hasonlóan szintén védelmet élvez. Ennek egyik oka élőhelyének zsugorodása, másik pedig a nem őshonos teknősfajok felbukkanása vizeinkben, megunt ékszerteknősöké, vagy a sokkal nagyobb termetű aligátor teknősöké. (Kisállat kereskedésekben szívesen visszaveszik őket gazdáiktól, aki megválna tőle, inkább ily módon adja vissza a szabadságát.)


Fotó: Veres Hajnalka Fotó: Veres Hajnalka ©

Vadász és préda egyben

A téli iszapban töltött hónapok után a mocsári teknősök ébredésük és párzási időszakuk éppen mostanában kezdődik, de tojásrakásuk csak május-júniusban következik majd. A teknős a táplálékláncban középen helyezkedik el, mert ragadozónak tartják, de mind a fiatal állatokat, mind a kifejlett példányokat is számos más állatfaj fogyasztja. A teknősfészket kutya, borz, róka is kibonthatja, a kikelt fiatalokat gázlómadarak prédálhatják, a felnőtt példányokat pedig rétisasok is, de akár vidrák is elejthetik. Ő maga többnyire vízi gerincteleneket fogyaszt, halakat, kétéltűlárvákat, vízbe esett rovarokat, valószínűleg legyengült békákat is zsákmányolhat, de étkezésében különösen felnőtt korban a növényi tápláléknak is nagy szerepe van. Páncéljukat majd 70 darab bőreredetű csont alkotja. Hátpáncéljuk, valamint bőrük iszapszínű alapon sárgás pettyekkel, foltokkal tarkított. Testhosszuk nagyjából 20 centiméter.


Fotó: Veres Hajnalka Fotó: Veres Hajnalka ©

Hazánkban főként az alföldi tavakban, vagy kisebb, lassú áramlású holtágakban élnek, de több középhegységi, sűrűn benőtt erdei tó is megfelelő élőhelyet biztosít állományaiknak. Amellett, hogy élőhelyét főleg a mocsaras területek adják, a tojásrakáshoz szárazföldre is szüksége van, így elsősorban ott láthatjuk, ahol mindkettő háborítatlanul rendelkezésére áll. Ilyen például Debrecen keleti részének kevésbé bolygatott, vagyis ritkábban kotort csatornahálózata, ahol a nádszálakra, vízbe esett gallyakra szívesen telepszenek ki napfürdőzni akár több órára is, vagy a Haláphoz közeli Bodzás-tó.

HBN–Veres Hajnalka








hirdetés