Háttérbe szorított nők

Akt.:
Háttérbe szorított nők
© Illusztráció: Getty Images
Október végén a lapok megírták, hogy a világ csaknem minden részén a nők az év hátralévő részében már ingyen dolgoznak, mert – országtól függően – 10–25 százalék közötti bérelmaradásban vannak a férfiakhoz képest (Magyarországon a nők 20 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak). E hosszú ideje fennálló és régről itt felejtett állapot miatt is növekvő igény mutatkozik a társadalmi nemek információi iránt. Dr. Hajnal Béla írása.

Itt a nemek közötti olyan egyenlőtlenségekről van szó, amelyek kapcsolatba hozhatók valamilyen megkülönböztetéssel, előítélettel, jogtalansággal, méltánytalansággal vagy a tolerancia hiányával. A nők társadalomban betöltött szerepére először 1975-ben hívták fel a figyelmet, amikor az ENSZ megrendezte első világkonferenciáját Mexikóvárosban. A Svéd Statisztikai Hivatal volt az első a Földön, amely 1983-ban a gender- statisztika művelésére külön csoportot hozott létre. Az ENSZ 2000-es millenniumi deklarációja a nemek közötti egyenlőtlenségek mérséklését és megszüntetését tűzte ki célul. A gazdasági fejlődés egyik nagy tartaléka a nemek közötti egyenlőség érvényesítése. A 2008–2012-es gazdasági válságban ez felerősödött. „A nők adják a világ emberi erőforrásának a felét, ezért fontos, hogy a válságból való kiláboláshoz képzettek, foglalkoztatottak és teljes egyenjogúságot élvező polgárok legyenek” – fogalmazott 2010-ben egy felszólaló a Világgazdasági Konferencián Davosban. Az oktatásban és az egészségügyben a legtöbb ország közel jutott a nemek közötti teljes egyenlőséghez, de csak félúton van a nők gazdaságban betöltött szerepében, és igen messze az azonos mértékű politikai részvételtől. Ez még Észak-Amerikára és Európára is igaz, egyetlen kivételt képeznek a fejlett demokráciát képviselő skandináv államok. „Ha meg akarjuk ismerni egy ország haladási irányát, csak azt kell megnézni, hogy a költségvetéséből mennyit költ a nőkre és a gyermekekre”– összegezte véleményét egy parlamenti képviselő a Dél-afrikai Köztársaságból. A nők foglalkoztatásának javulása – eltérően a korábbi tapasztalattól – növeli a gyermekáldást. A magas női foglalkoztatottsági arányt elérő skandináv országokban legmagasabb a termékenység, míg ott, ahol a nők részvételi aránya nyomott a munkaerőpiacon (pl. Spanyolországban, Olaszországban) a születések gyakorisága is alacsony. A nemek közötti viszony a hatalmi egyensúly hiányával írható le. A gond az, hogy a nők formális jogegyenlősége nem eredményezte a nők esélyegyenlőségét. Hazánkban – lényegében pártoktól függetlenül – a nők igen erősen alulreprezentáltak a parlamenti döntéshozatalban (arányuk többnyire tíz százalék alatt mozog). A Magyar Tudomány című folyóirat egyik tanulmánya szerint a közéletet tekintve a nemek közötti egyenlőtlenség mértéke 2014-ben a világon csak a 117. helyre volt elegendő. A kutatás-fejlesztésben és a felsőoktatásban a szakmai előmenetel magasabb fokain a nők aránya egyenletesen csökken. Míg az egyetemi végzettségűek körében több a nő, a PhD-fokozatot megszerzők között már kevesebb, mint harmada, az akadémikusok között pedig mindössze hét százaléka. A gazdasági döntéshozatali pozíciókban is nagyon kevés a gyengébb nemhez tartozók aránya. 2013-ban az igazgatótanácsi tagok körében hét százalék volt, míg a tanácsok elnökei között egyetlen nő sem akadt. A nők hatalmának hiánya az érdekérvényesítő képességüket csorbítja, korlátozza őket abban, hogy vezetővé váljanak. Ez azért van így, mert a férfiak monopolizálták a hatalomhoz való hozzáférést és az ellenőrzést, különösen a gazdaság és az állam területén. Ezzel a nemek közötti egyenlőtlenség nemcsak fennmarad, hanem újra is termelődik. Az „öregfiúk klubjában” a „hasonló a hasonlóhoz” elve szerint előbb választanak férfit, mint nőt. Így a fontos pozíciókba bekerülés nem a kiváló teljesítmények eredménye, hanem a férfiak kapcsolati hálójának belső szelekcióból alakul ki. Ez a kiválasztási mechanizmus számos esetben kontraszelekcióhoz vezet. Ez azt jelenti, hogy a nők csak kivételes esetben juthatnak képességeiknek megfelelő vezetői szintekre. A női értékek így nem tudnak hasznosulni (pl. konszenzuskeresés konfrontáció helyett, az egészségügy, az oktatás, a gyermekvédelem, a szociális szféra preferálása más ágazatokkal szemben stb.). A női kvótákat sokszor még maguk a nők is ellenzik, pedig egy friss hazai közvélemény-kutatás szerint a lakosság több mint fele támogatna egy esetleges női kvótát. A kvóta nem az érdemesek érdemtelenekkel való felváltásáról, hanem éppen az érdemesek közötti esélyegyenlőség megteremtéséről szólna. Egy amerikai kutató szerint jövőnk záloga: „ha megvalósul a nők egyenjogúsága, túléljük a XXI. századot is”.

– Dr. Hajnal Béla –

Szerzőnk a Debreceni Egyetem professzora, az MTA Demográfiai Bizottságának tagja








hirdetés