Hassal az agy nem nő

Akt.:
Hassal az agy nem nő
© Fotó: GettyImages
Míg háttal állt nem is vettem észre a csinos nőn, hogy édesanya. Később pedig – hiába állt tőlem mindössze egy 37 hetes magzat méretű hasnyi távra – egészen biztos voltam benne, hogy nem az. Sem édes, sem anya. Horváth Borbála jegyzete.

Ötszázötven forintért ácsingózott, s zavarta meg egy a napokban új embernek életet adó kismama napi egyszeri néhány órás találkozóját a férjével, s a két éves leendő nagytestvérrel. – Se kajám, se cigim, haza kell mennem és nincs pénzem buszra – sorolja a létszükségleteket egy kórház folyosóján, ahol tudom, több és minőségibb ételt evett tegnap hajnal óta – amióta a mentő behozta a megindulni látszó szülés okán – mint az elmúlt héten otthon. – Nem börtön ez – feleli hozzá, amikor az ellenkezőjének biztos tudatában érdeklődöm, hogy az orvos is azt tanácsolta-e, hogy menjen haza nyitott méhszájjal. Itt melegben vagy, etetnek, vigyáznak rád – beszélnék a lelkére. – Már 18 vagyok, döntöttem és van otthon még kettő, egy három és egy másfél éves, hozzájuk mennék – jut eszébe. Az apjuknak nincs pénze arra, hogy bejöjjenek – zárja. Ha ő nem, én felelős döntést hoztam, de más vajszívűbb volt, percekkel később már csak a szeme sarkából vetett rám egy győzedelmes pillantást, a csíkos szatyrát cipelve.
CSOK-olom kedves döntéshozók, míg az iskolákban a tektonikus lemezmozgást fel nem váltja a családi kommunikáció vagy a komolyabban vett, kötelező erkölcstan, addig hiába a „könnyű pénz”, s persze talán még utána is…

Horváth Borbála








hirdetés