2007.12.14. 06:17

Szabadságra mentem

<p>A legutóbbi elemzések és listák azt mutatják, hogy a leggazdagabbak tavalyhoz képest megduplázták a vagyonukat, miközben a romokban heverő középosztály lejjebb csúszott. <STRONG>Nagy István Attila jegyzete.</STRONG></p>

A szegények pedig még szegényebbek lettek. Ez logikus is, ha figyelembe vesszük azt az elemi igazságot, hogy csak pénzzel lehet pénzt csinálni.

Mit keres ez a gondolatsor itt, ahol a munkavállalók szabadságáról szeretnék írni? Túl vagyunk a szemérmes kapitalizmus időszakán, amikor az új tulajdonosok sem ismerték a kizsákmányolás fortélyait, hiszen csak a szocializmus politikai gazdaságtanát ismerték. Az elmúlt évek meghozták a gyakorlatot is. Nem véletlen, hogy rendelettel kellett szabályozni, miszerint a munkavállalók szabadságát még a tárgyévben ki kell adni! Mert ugye, az lenne a legjobb, ha mindig dolgozna, minél kevesebb bért igényelne, nem lenne tagja egyetlen szakszervezetnek se.

Jó dolog a szabadság. Vannak „fejletlen” országok, amelyekben létezik a szabadságos bér intézménye, hiszen ilyenkor az ember kimozdul otthonról, utazik, világot lát, többet költ. A munkáltató plusz egy havi bért fizet neki, hiszen érdeke fűződik ahhoz, hogy a munkaerő kipihenten érkezzen vissza, mert akkor jobban teljesít.

Magyarországon az üdülési csekkek változásai azt mutatják, hogy egyre inkább szociális segítséget nyújtanak. Be lehet váltani buszjegyre, sporteseményre vagy koncertre. Milliók élnek olyan színvonalon, hogy meg kellene keresniük az értelmező szótárban, mit jelent az üdülés szó?