Hárman az elfogadás jegyében

Klári elmesélte szomorú történetét
Klári elmesélte szomorú történetét - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Küldetésük, hogy fejlődést, tanulást, érzelmi biztonságot nyújtsanak.

A Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthona és Fejlesztő Nevelés – Oktatást Végző Iskolája a fogyatékosságügy területén belül is legperiférikusabb helyzetben lévő, halmozottan fogyatékos személyeknek nyújt széles körű szolgáltatásokat.

Az intézmény kiemelt célja a napi pedagógiai munkán túl a társadalmi szemléletformálás, érzékenyítés a fogyatékos személyek iránt, értékeik felmutatása. Az otthon munkatársai bíznak abban, hogy egy jobb, befogadóbb társadalmat építünk, melyben mindannyiunknak helye, szerepe van.

Hogyan lesz közös ügye az ötgyermekes anyukának, a lelkésznek és a gyógypedagógusnak? Miként válhat társadalmi segélykiáltássá egy kegyetlen beszólás? Mikor érkezik el az a pillanat, amikor már nem hallgatni, hanem hangot adni arany? Győri Zsófia, a debreceni Immánuel Otthon vezetője, Balogh Barnabás lelkész, a Református Szeretetszolgálat lelkészi igazgatója történetünk szereplői. Mindennapi hősünk pedig Klári, a tizenkét éves kerekesszékes Andi bátor édesanyja, aki könnyeivel küszködve mesélt az esetről, mosolyogva pedig minden másról.

Azt gondolom, érzékenyíteni kell a társadalmat, mert ezek a gyerekek nem nyomorékok, nem ügyefogyottak, hanem sérültek – mondja Balogh Barnabás lelkész, a Református Szeretetszolgálat lelkészi igazgatója. – A kerekesszékes, 12 éves Andika csodálatos teremtés: ambuláns betegként egy 16 éves, teljesen lebénult kislányt látogat rendszeresen a rehabilitáción. Klári keresett, elmesélte a történetet, segítséget kért. Mivel a családot régóta ismerem, mélységesen együttéreztem velük, ezért Klárinak megígértem: beszélünk az esetről.

Ha megöregszenek…

És most itt vagyunk. Klári szavait még így, napok elteltével is a döbbenet és az értetlenség hatja át.

– Hozzászoktunk a mindennapi harcokhoz, de akkor nagyon meglepődtünk, mert mindig kedvesen és segítőkészen közelednek hozzánk – beszél Klári, Andi édesanyja. – Sokan eleinte nem tudják, hogy közelítsenek felénk, de egy rövid beszélgetés során feloldódik a hangulat. Nemrég a lányom esküvőjén voltunk, ahol Andi is táncolt, kerekesszékben, és minden fáradozást megért a mosolya. Ezek az emberek bele sem tudnak gondolni, mit teszünk nap mint nap a gyerekeinkért három-négy óra alvással, feladva mindent, ami másoknak természetes. Azt hiszem, ezek az emberek, ha megöregszenek, valamelyest megértik majd, milyen kiszolgáltatottnak lenni a nap huszonnégy órájában. Nem csak az én munkámat nézte ezzel semmibe, hanem azokét is, akik sokat tettek Andikáért. Az ilyen ember, ha segíteni nem akar, építeni nem tud, akkor ne romboljon.

Jézus tanítása

Győri Zsófia, a debreceni Immánuel Otthon vezetője szerint mindig lesznek kegyetlen emberek, de vallja: fontos küzdeni ellenük. Ez az Immánuel Otthon missziója, emellett az egyházak és a magánemberek feladatának is tekinti az elfogadás hirdetését: minden ember más. Tudatosan, szisztematikusan nevelik a társadalmat. A huszadik századi Taigetosz – megemlékezés a fogyatékos emberek holokausztjáról elnevezésű figyelemfelhívó projekt sajnos napjainkban is aktuális, mivel ez a szemlélet még ma is itt lappang köztünk, az utcán, az iskolában, mindenhol.

– Erősen hiszek a gyerekek fejlesztésében, gyakran szervezünk interaktív programokat, ahol a többségi iskola gyerekei és az Immánuel Otthon látogatói találkoznak, közös ünnepségeken, kreatív foglalkozásokon veszünk részt – magyarázza Győri Zsófia. – Olyan gyülekezeti tagunk is volt, aki arra kért bennünket, hogy ne vigyük el a fogyatékkal élő gyerekeket az istentiszteletre, mert nagyon szomorú látvány, és sajnálja őket. Visszakérdeztem: Jézus vajon mit szólna ehhez? Van szép látvány és nem szép látvány? Célunk, hogy bennük is az értékes embert lássák meg, ezért beneveztünk már kórus- és táncfesztiválra, ahol rendszerint különdíjasok vagyunk. A félelmet az okozza az emberekben, amit nem ismernek. Én a súlyosan értelmi fogyatékos emberekkel is ugyanúgy beszélek, mint másokkal – fejezi be az otthon vezetője.

Balogh Barnabás szerint előfordul, hogy meg kell erősítenünk a rászorulók hangját: – Jézus kétezer éve is azt tanította, amikor meggyógyította a vakot: Kérdezzétek meg őt! Viszont gyakran találkozunk fekvőbetegekkel, akik nem tudnak hangot adni a panaszaiknak. A mi feladatunk, hogy ilyen esetben segítsünk.

– Szakál Adrienn –