Hány haver a kör

Hány haver a kör
© Fotó: AFP
Amikor szóba kerül, mert szóba hozzák, akkor mindig töprengek azon, hogy mennyi idő alatt és hogyan alakul ki a vezetők haveri vagy baráti köre, ami akkora, hogy lényegében lefedi az országot és – a feltételezés szerint – minden valamirevaló döntéshozó állásban a körhöz tartozók tetszelegnek, élnek, meg visszaélnek a hatalmukkal. Réti János írása.

Hogy lesznek ilyen sokan tagjai annak a belső körnek, ami már az óvodában szerveződik – ki került mondjuk a leendő miniszterelnökkel egy csoportba, mármint a kis-, a középső vagy nagycsoportba, ami végül, évtizedek múltán komoly beosztássá, hivatallá, tisztséggé „tárgyiasul”. Igen, az óvoda után jön az általános iskola, kiegészülve új haverokkal az alsó-, majd felső tagozatosokkal, akik elvárják, hogy ne felejtse a nagy haver őket a nyerő állások osztogatásnál, amikor eljön az ideje. És akkor a közép-, majd felsőfokú oktatásban, kollégiumokban megismert későbbiekről még nem is beszéltünk. Nemrégiben, hogy itt járt miniszterelnökünk, eszembe jutott, hogy 2001-ben majdnem sikerült nekem is a közelébe kerülnöm, amiből még akármi is lehetett volna. Egy szabolcsi település várossá avatásáról lett volna szó, én rendeztem az eseményt, (pályázatukat is én írtam) de végül más programja miatt nem jött, helyette Varga Mihály avatta a várost! Igaz, elkövettem egy hibát: a polgármesteri hivatal, kis kávéfőző szobájában autokratának mondtam őt! Amiről utóbb megtudtam, hogy épp a kampányoló képviselőjelölt unokatestvére hallatára, így besúgásra került. „Kihallgatásra” mentem a polgármester irodájába. Ott azt mondtam, hogy minden vezető autokrata, mert, aki nem az, nem is jut tisztséghez. Erre a polgármester azt mondta, nem érdemlem meg, hogy majd egy levegőt szívjak a miniszterelnök pártvezérrel és ezen – a városi újság szerkesztője voltam – még elgondolkodnak a jövőt illetően is! Szerencsére a Varga Mihály változat megoldotta a helyzetet, az élet ment tovább. Most, a közelébe férkőzhettem volna itt, Debrecenben, de „társaságában”, illetve vele együtt végezhető feladat híján nem hívott senki. Megint nem tudtam jókor lenni jó helyen. De ha akkor, 2001-ben a várost – város pályázatát én írtam – ő avatta volna fel, és én felmutathattam volna ilyen, olyan, amolyan tehetségemet, ma már talán felelős, helyettes államtitkár lennék. De így, hogy elmúlt az alkalom, ez már kimaradni látszik az életemből.

– Réti János –








hirdetés