Hangszóró: Déli harangszó

Hangszóró: Déli harangszó
Néhány esztendeje, csaknem azután, hogy a Kossuth adón megindult a magyar templomok tornyaiban lakó és beszélő harangok szavának bemutatása, hírlapi vitába keveredtem ezeken a hasábokon. Bényei József jegyzete

Egyik központi hetilapunkban a jeles publicista kifejtette, miért nem szereti ezt a harangműsort. Nekem tetszett akkor is, tetszik ma is. Jó és szép dolog, hogy van egy műsor, amely úgy köszönti a delet, hogy bemutat egy-egy települést, egy-egy templomot, egy-egy harangot. Van ebben valami nemes szándék akkor is, ha mára bizonytalanná vált (enyhén szólva) kötődik-e a keresztény világ déli harangszava Hunyadi János nándorfehérvári diadalához. Szeretem ma is, ismétlem, miután már Magyar harangok címen a harmadik kötete/sorozata is megjelent ezeknek a szép curriculum vitaeknek. Minden szeretetem ellenére is azt kell azonban mondanom, hogy a sorozatra, annak bemutatási módszerére, a „tálalásra” nagyon ráférne valamifajta megújulás. Mára merevvé, monotonná vált, és hiába a szép igehasználat (a toronyban hány harang lakik), az ismétlődés mechanizmusa rontja a hatást. A rádiósok nagyon jól tudják, hogy minden sorozatot előbb-utóbb meg kell újítani, fel kell frissíteni. Ez nem rombolja le a korábbi értékeket, de új dimenziót, szemléletmódot ad. Erre lenne szüksége a déli harangszó műsorsorozatának is. A harangszónak maradnia kell, hiszen a bronzhangszer ritmusa, hangszíne, utóbúgása, lendülete szinte arcot ad a harangoknak, és a magyar ember számára a harangszó magában ünnep. Valamikor a földeken le kellett venni az embernek a kalapját, ha megszólalt a harang, és harangok kísérték a sírhoz a halottakat, harangok hívogattak nemcsak istentiszteletre, de ünnepre, temetésre is. A harang a magyar falvak, városok ébresztő ereje, félreverték, ha veszély volt, s jöttek hangjára vödrökkel, rocskákkal tüzet oltani minden utcából. A szövegnek kell változnia, a szerkezetnek, hogy a hallgató legalább lélekben megemelje a kalapját a harangok szavára. Olyan jó néha legalább így beszélgetni a Végtelennel.

Bényei József








hirdetés