Hangszóró – Klub

Hangszóró – Klub
Meggyőződéssel állítom, hogy hazánkban a rádió az a médium, amely a legszélesebb rétegekhez juthat el. Már ha biztosítva vannak a sugárzási és vételi lehetőségek. Bényei József jegyzete

Azért mondom ezt, mert az utóbbi időben az általam szinte folyamatosan hallgatott Bartók adót úgyszólván agyonnyomja a Rádió Max. Biztosan fontos ez az adó is, számomra azonban az egész meglehetősen kaotikusnak tűnik. Kényszerű csavargásaim az éterben elvezettek a Klubrádióhoz, amelyet korábban soha nem hallgattam. Fogalmam sincs, mi ennek az adónak a politikai háttere, nem is igen érdekel. Azt azonban tapasztalom, hogy szakmailag (ezen az újságírást, a rádiózást értem) igen érdekes, színvonalas. Három általam hallgatott műsorra utalnék. Az egyikben szakemberek beszélgettek arról, helyes-e, hogy az általános iskola alsó tagozatában ismét lehet majd buktatni és osztályozni. A másodikban Gyárfás Tamást kérdezték arról, érdemes-e nekünk 2020-ra olimpiában gondolkodni. A harmadikban az első színi akadémiát végzett magyar roma származású színésznő sorsát ismerhettük meg. Nos, ez utóbbi nem volt igazán jó riportalany, agyonnevetgette az adást, de a riporteri munka remek volt. Miért jó szakmailag ez az adó?
Mert lehetőséget teremt, hogy egy aktuális közéleti témát az adott alanyok körültekintően beszéljenek meg. Nem kell velük egyetérteni, de azt látni kell, hogy a Kossuth adó közéleti műsorai általában lezáratlanul hagyják a témákat, mert kevés az idő, mindenki egymással vitatkozik, a riporter örökösen közbeszól, sürget, és az esetek többségében a hallgató sem tényekben, sem gondolatokban nem kap többet. Talán az is oka ennek, hogy a Kossuth adó közszolgálati funkciójából eredően sok mindent kell, hogy szolgáljon. Ezért műsora egyrészt töredezett, másrészt naponta uniformizált. Mindenesetre hatalmi szóval be lehet fogni a Klubrádió száját (most cseréltek főszerkesztőt), de a szakmai színvonal ettől még nem lesz jobb a hivatalos adókban.
Sem a technikai. És tisztelettel kérem vissza a Bartók adómat.
– Bényei József –