Hamisítatlan Beatles-dallamok a Lovardában

Akt.:
Hamisítatlan Beatles-dallamok a Lovardában
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Egész estényi pszichedelikus rock „nyakon öntve” némi kelet-közép-európai iróniával.

A Hangfogó Band muzsikájának, Mohos Péter és Pinczés István szövegének, valamint utóbbi rendezésének köszönhetően hamisítatlan Beatles-dallamokkal, illetve zenekari történelemmel találkozhatott az, aki április 5-én ellátogatott a debreceni Lovardába. A Mindenségen át című produkciónak – ősbemutatója még tavaly októberben, a Vojtina Bábszínházban volt – a különlegességét az adja, hogy amíg a kétórás est folyamán igazi rock and roll-t, beatet és – a ’60-as ’70-es évek nyugati hippikultúráját felidézendő – pszichedelikus rockot hallgathatunk, mindez a kiváló rendezői koncepciónak és szövegnek hála, „le van öntve” egy kis kelet-közép-európai iróniával is. Az egykori Beatle-ket megtestesítő színművészek (John Lennon szellemét Olasz Szabó Soma játssza, Paul McCartney-t Szabó Dániel alakítja, George Harrisont pedig Arany Zoltán) ebben a feldolgozásban merik önmagukat kívülről, felülről látni, s nemcsak beismerni, de közben jól szórakozva ki is gúnyolni a hibáikat vagy gyengeségeiket. (Az eredeti tagok „maguktól elszállt”, magukat a mindenséggel összemérő, siker torzította személyiségek.) Például Lennon McCartney-nak mondott szavai a „bandává” szerveződésüket is a hiányosságaik pótlásával magyarázzák: „Fel akartunk törni. Egyedül egyikőnk sem boldogult volna: George túl csendes volt, Pete kivált közülünk, Stuart is elment. Örökre. Te nem voltál elég bika, Ringo csak dobos volt, én meg nem voltam elég jó fej a csajok szemében.” Az ilyen összefüggésekkel és kijelentésekkel fűszerezett esten természetesen a közönség is rendkívül jól szórakozik azon a történeten, amely retrospektíve – Lennon meggyilkolásától kezdve – s a lelőtt zenész visszaemlékezésein keresztül tárja elénk a Beatles, azon belül az egyes zenekari tagok magán- és közéletét.

A próza és a zene aránya kiváló

Egy zenekar életművének felidézése esetén a prózai visszaemlékezések és a zenei betétek megfelelő arányára van szükség. Pinczés darabjában ez az arány nem billen meg, sőt: a Hangfogó Band jóvoltából felcsendülő huszonhat nóta az időben előrehaladó életesemények „sorvezetőjévé” is válik. A rendező fordításának köszönhetően jórészt magyar nyelven hallható dalok – épp a találó magyarításuknak köszönhetően – ismét humorforrásként szolgálnak, például így lesz a híres A Want to Hold Your Hand című Beatles-örökzöld „Kezedet fognom kell”–sorából egyszer csak Melledet fognom kell, illetve Seggedet fognom kell sor – amely „utasításokat” a színpadon táncoló fiatalok végre is hajtják.

di_lennon-5

Fotó: Derencsényi István

Az pedig a fiktivitástól sem mentes, fantáziadús szövegnek köszönhető, hogy olyan szójátékok is szerepelnek a színdarabban, mint például „a Cavern Clubban ez volt a legcsaládalapítóbb szám”, utalva az And I love Her című dal szerelmes, összebújós hangulatára. S miközben a Hangfogó ezt a nótát „húzza”, a szereplők egy-egy nézőt táncra kérve a közönséggel is összebújnak…

„Helyükön vannak” a díszletek

Az iróniától és a humortól hemzsegő prózai betétek és dalszövegfordítások mellett azonban a színpadkép: a zenekar közönséghez képest „jobbközép” elhelyezkedése és a díszletelemek maximális kihasználtsága is emeli a produkció színvonalát, s az ironikus jelentésrétegeit szintúgy alátámasztja. A színpadon dísz­letelemként egyértelmű­en az a nosztalgikus, hatszög­letű liverpooli postaláda „játssza a főszerepet”, amely igazi multifunkciós kellékként segíti az előadás teljes időtartama alatt a színészek munkáját. A történet sodrásában már nem is csodálkozunk ennek a díszletelemnek a központi szerepén: hiszen – mesélik nekünk – a P. S. I Love You-típusú nótákat az ihlette, hogy rengeteg rajongói levelet kapott a zenekar, s ennél a jelenetnél a piros láda valóban postaládaként funkcionál: csak úgy hullanak bele a lányoktól származó üzenetek…

Emellett többek között szószékként, vagy az anyakönyvvezető pulpitusaként is szolgál, amely Cynthia és Lennon házasságkötésekor igencsak jól jön. Amely frigyben – tudjuk meg ismét az ironikus szövegből – Lennon egyáltalán nem érezte jól magát. „Olyan volt, mintha nyitott sliccel szaladgálnék” – mondja. De földre fordított / fektetett állapotában ez a láda funkcionál Lennon koporsójaként, ugyanakkor ágyként is, amely – a házasság boldogtalansága miatt –, amikor Lennon Cynthiával szeretkezik benne, szimbolikusan továbbra is koporsónak tekinthető. Ugyanakkor valódi hitvesi ágynak, amikor a zenész és az „igazi szerelem”, Yoko élvezi az együttlétet benne. A két szerelem intenzitása közötti különbséget pedig egy közös kellék, egy fehér lepedő jelképezi: bár mindkét párra – többszöri egymás utáni szexuális aktusukkor – ez hull rá, majd emelkedik fel, ám amíg Lennon és Cynthia együttléteit zavart felpillantások kísérik, Yoko és Lennon a lepedő fellibbenésével párhuzamosan egyszer sem tekint fel: ezzel érzékeltetve, hogy mennyire ki tudták zárni a körülöttük lévő világot.

di_lennon-4

Fotó: Derencsényi István

Szerek hatása alatt

A világ kizárásának más módjába is belekóstoltak a gombafejűek. Az egyre nagyobb függőséget okozó marihuána-fogyasztás Pinczés darabjában a színpadon ironikusan szőlőcukor-osztogatásba csap át, a Lucy in the Sky with Diamonds című dalnál pedig Lennon kikéri magának, hogy a nótát az LSD ihlette volna. Helyette – a sokkal inkább kelet-közép-európai értelmiségire, mint egy nyugati popsztárra jellemző frappáns válaszból – az derül ki, hogy a dal megalkotásakor Lewis Caroll meséi és Dylan Thomas versei hatottak rá – „és a saját vitatott, ám vitathatatlan tehetségem.”

A turnékon pedig, ahol a szerek hatása alatt „egész sereg arc élvezkedett körülöttük”, a „szabad szerelmet” hirdették, amely életformát az egymáson forgolódó párok sokaságával a színpadon is viszontlátjuk.

Óriási jelentőségű kivetítő

A kiváló rendezői koncepció és a remek színészi játék mellett – ahol a fiatalemberek alakítását tovább erősíti a több fiatal nőt mint szerelmi társat is bravúrosan játszó Szilágyi Zsófia, és a szintén több szerepben megjelenő R. Simor Katalin alakítása – a mondanivalót a hátul a kivetítőn látható képek sokasága is gazdagítja. Ahol szintén az adott életesemény hol ironikus, hol komikus, hol pedig teljesen élethű rajza, fotója vagy filmkockája jelenik meg, erősítve a kontextust. S mivel a produkció ennyire egyben van, már egyáltalán nem csodálkozunk, amikor „fináléként” a Hangfogó tagjaival és a színészekkel együtt minden néző teli torokból énekli a Hé, Jude-ot.

Gyürky Katalin


Lennon lelke utat tör a mindenségen át

Kevés helye lehetett a világnak, ahol ilyen szinten emlékeztek meg a 76 éve született Beatles-legendáról.








hirdetés