“Haláli nyugalommal fekszik a padon a koszos, nem ritkán részeg ember”

“Haláli nyugalommal fekszik a padon a koszos, nem ritkán részeg ember”
© Illusztráció: HBN-archív
Debrecen – Régi olvasónk, a debreceni Ágh Miklósné ezúttal két olyan témáról írt, melyek rendezése – úgy gondoltuk – a városházára tartozik. Alább olvashatják a két felvetést, és nyomban a városházáról (aláírás nélkül) érkezett válaszokat.

Koszos a buszváró

„A Kossuth utcán, a színházzal szemben van egy troli-buszváróhely. Iszonyat, ami reggelente ott van. Lehetséges lenne, hogy azt soha nem látja egyetlen hivatalos személy sem? Véleményem szerint minden áldott hajnalban oda kellene irányítani a takarítókat, mert nemhogy leülni a padokra, de állni sem lehet, mert undorító a kosz, amit most nem részletezek. Haláli nyugalommal fekszik a padon a koszos, nem ritkán részeg ember, ha annyi esze lenne, hogy elmenjen onnan, ne kelljen állni a rendesebb embernek, akkor sem ülne le a fáradt öreg, vagy pici gyermekkel az anya, mert ami ott marad utána, az szörnyű” – vetette fel Ágh Miklósné.

Nem szükséges elrendelni

A városháza válasza: „A belvárosban elhelyezkedő megállók takarítása napi rendszerességgel történik, így a Kossuth utca–Batthyány utca kereszteződésében lévő megálló takarítása is. Lakossági jelzés alapján külön takarítást is el szoktunk rendelni, ha azt a körülmények indokolják. Jelen megálló esetében a napi rendszerességgel történő takarításon felüli munkát nem tartunk szükségesnek elrendelni.”

A hősi halott sírja

Ami pedig a legmélyebben foglalkoztatja Ágh Miklósnét: – A Köztemetőben, a bombázottak sírkertjének legelső sírja egy beroskadt, teljesen összetört beton. Tóth Géza honvéd, 1953-ban, 21 évesen halt hősi halált. Nagyon szomorú vagyok, ahányszor el kell mennem mellette. Megkerestem a temető illetékesét: „A rendbe tétele nem a mi feladatunk”. Megadta a nevet, akit a városházán keressek meg ezzel kapcsolatosan. Megkerestem és átadtam neki írásban a jövetelem célját. „Ezzel a város nem foglalkozhat. Nem feladata, költséges, tessék megkeresni a hozzátartozóját. Különben is, 1953-ban hogy lehetett hősi halott?” A torkomon csorgott le a könny – írta. Így folytatta: „A lehető leggyorsabban elköszöntem az illetékestől. Nem lehetett 1953-ban hősi halott? Hány szegény kiskatonát sirat ma is az édesanyja, aki szolgálat közben vesztette életét és a mai napon sem tudja még, hogy mikor és miért halt meg a fia? Ismerek egy idős urat, aki 1952-ben lett besorozva katonai szolgálatra a határőrizethez. A Hazánk védelmét látták el igen nehéz körülmények között, napi félelemben élve, ha kimennek a szolgálatba élve jönnek-e vissza, vagy kotyogó szekéren hozzák halva, mint az egyik legjobb barátját. Ezek nem hősi halottak? Az Illetékes úr ilyen esetekről még soha nem hallott? Határsértők akkor is voltak, fegyverrel, tőrrel a kabátjuk alatt, és bizony, használták is azok ellen, akik a határt védték. Szégyen, hogy senki nem érzi magát illetékesnek e beroskadt sír rendbe tételére. Van honvédtemető, annak van, gondolom, illetékese is. Hivatalból nem képesek ezt elintézni? Engem bíz meg ilyen feladattal? Szeretném, ha megjelenne a levelem a Naplóban. Hátha akad egy illetékes, akinek szíve is van, meg lelke is.”

Az önkormányzat nem jogosult

„Tóth Géza honvéd 1953-ban hősi halált halt sírhelyének állapotával kapcsolatban Ágh Miklósné már 2014-ben is megkereste a Polgármesteri Hivatalt. Az akkori kivizsgálás eredményeként megállapítottuk, hogy a sírban nemcsak Tóth Géza, hanem további két elhunyt is fekszik. A sír fölött a rendelkezési jogot hozzátartozójuk gyakorolja. Ez alapján sem az önkormányzat, sem a temető fenntartója nem jogosult a sír rendbetételére, az a sír fölött rendelkező kötelessége lenne. Ezt 2014. november 5-én kelt levelünkben Ágh Miklósnénak megírtuk” – válaszolta a debreceni polgármesteri hivatal a levélre.








hirdetés