A városhoz tartozó nagy-bocskai szőlőben élők körében futótűzként terjedt a hír, hogy az önkormányzat emberei kedden jönnek és családokat lakoltatnak ki az esetek zömében háznak aligha nevezhető hajlékukból. Az egyik ott lakó férfi végső elkeseredésében vasárnap öngyilkosságot kísérelt meg, de a mentők szerencsére idejében érkeztek. A polgármesteri hivatal szerint szó sincs kilakoltatásról…
- Valószínűleg az ott élők félreértésén alapul a Naplóhoz eljuttatott email, valójában ugyanis kedden építéshatósági ellenőrzés lesz a nagy-bocskai szőlő 3. dűlőjében, nem kilakoltatás. Kilakoltatási hatásköre az önkormányzatnak nincs is – válaszolta a Naplónak Szász Andrea, az önkormányzat szociális osztályvezetője még hétfőn. Kedden lapunk munkatársai is elkísérték a helyhatóság embereit az “éles bevetésre”, mert a saját szemünkkel akartuk látni, hogy pontosan mi az elkeseredés oka.
“Azt hiába vizslatják, a gazdája éppen börtönben van” – lépett oda hozzánk egy helybeli asszony, látva rajtunk a tanácstalanságot. Az építési osztály dolgozóival és a közterület-felügyelőkkel éppen azon tanakodtunk, hogy a közeli kalyibán a függöny, a lakat, meg persze a bejárati ajtóhoz kitartóan dörgölőző macska vajon arra utal-e, hogy itt bizony valaki lakik.
Az őslakosoknak láthatóan semmi kedvük médiaszemélyiséget alakítani, a többnyire rozsdás kertkapuk mögül riadt tekintetek követik a kékruhások minden lépését. A fűnyíró, vagy a kasza errefelé ismeretlen fogalom, a foghíjtelkeken, valamint a düledező romok körül mindenhol térdig ér a gaz. Amikor hallótávolságba kerülünk, egy idősebb asszonyság meg is jegyzi epésen: ezzel kéne a tanácsházán foglalkozni! Mielőtt tovább indulnánk, abban maradunk, hogy az egyik termetes közterületfelügyelő folyamatosan őrizze a kocsit, a kedden ellenőrizendő hatvan ingatlan hatósági papírjai ugyanis példás rendben a csomagtartóban hevernek.
Errefelé nem ritka az olyan építmény, aminek nyoma sincs az ingatlan-nyilvántartásban, sőt némelyikről még a közelben lakók sem tudják, hogy kié. Helybeliekkel beszélgetve kiderül, hogy olyanok is laknak a szőlőben, akik valójában albérlők. Állítólag van olyan, hogy egy-egy pénzes ember megvesz akár 8-10 “lepukkant kalyibát”, aztán olcsón kiadja azokat albérletbe szegény családoknak. “A tanácsrendszerben, meg még utána is a város lelépést fizetett azért, hogy a romák kitelepüljenek a szőlőbe. Ha annak idején nem volt probléma, hogy a többségnek csak pajtára telt, akkor most ezt milyen alapon kérik számon rajtunk” – így Varga Imre, aki a szomszédos 4. dűlőben a családjával maga is egy mezőgazdasági épületben él; már nem sokáig (mutatja a végzést), mert hamarosan kilakoltatják a pereputtyával együtt…
HBN | Petneházi Attila
A nagy-bocskai szőlőben a szegénység szinte kézzel tapintható, ugyanakkor bizonyos jelek egyértelműen arra utalnak, hogy az itt élők is szeretnének emberi(bb) módon élni. Az egyik porta udvarán például ott ékeskedett egy jóféle kerti grillsütő, a ház mögött felfújható gyermekmedence bújt meg, nem messze tőlük azonban (hogy mégse legyen teljes az idill) fából összetákolt árnyékszék árválkodott.
l Jogerős építési engedély
l Engedélyezési tervdokumentáció
l Használatbavételi engedély
l Fennmaradási engedély
l Lakóépületnek minősül-e?
l Laknak-e benne emberek?