Kilenc évtized húsvétjairól mesélt Erzsike néni

Kilenc évtized húsvétjairól mesélt Erzsike néni
© Illusztráció: Pixabay
Hajdúböszörmény – Ma is ugyanazon a helyen él, csak már másik házban, a 91 éves Tardiné Erzsike néninél jártunk.

Erzsike néni édesanyjával anyai nagyszülei körében nevelkedett. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy már abban az időben óvodába, majd az elemi iskola elvégzése után, mezőgazdasági népiskolába járhatott, melyet kitűnő eredménnyel végzett el. Az idős asszony már több évtizede özvegységben, fiával él együtt. Az előszobai kis asztal mellé ültünk le, hogy beszélgessünk, milyenek is voltak a harmincas-negyvenes évek húsvétjai.

Tojás mindig volt

– Jaj, kedves, már nem is emlékszem az első húsvétra, olyan régen volt! – kezdi a mesélést Erzsike néni. – A nagymamám mindig azt mondta az ünnep hetében, amit „nagyhétnek” hívunk, hogy ilyenkor kerülni kell a disznóvágást. A húsvéti készülődés már napokkal korábban megkezdődött. Rendszerint levágták a húslevesnek és a tölteni való tyúkot, amelyet, ha melegedett az idő, a kútba engedtek le hűtés céljából, mivel akkor még nem volt hűtőszekrény, sem fagyasztó. Nagypénteken cibereleves (aszalt szilvából és almából) és „szabógallér”, azaz széles metélt vagy, ahogy itt Böszörményben nevezik, laska, mákkal, dióval vagy túróval megszórva került az asztalra.

– Az ünnepi ételek sorában elmaradhatatlan a tyúkhúsleves csigatésztával. A reformátusok tojással töltött tyúkot készítettek, s abban az időben még a kemencében sütötték meg. De került az asztalra füstölt sonka is. Ma is érzem az ízüket a számban – mondja Erzsike néni, a szemét egy pillanatra lehunyva, mosolyra görbítve száját.

– A mákos, diós és sima kalácsot szombaton sütötték a kemencében. – Az ünnepi kalácsot ma is én készítem – mondja csillogó szemekkel. A pogácsán kívül még a piskótát is kínáltunk, mert tojás mindig volt a háznál. Húsvét másnapján jöttek a legények locsolni, rózsavízzel, aminek nem tudom pontosan mi volt az összetétele. Cserébe pedig a lányoktól kapták az ibolyát, meg a piros tojást. Jó alkalom volt ez családlátogatásokra, beszélgetésekre is.

A háziasszony kicsi kora óta rendszeres templomba járó, mélyen hívő ember. Számára a húsvétok úgy voltak teljesek, ha elment Isten házába. – Istenem, gyerekkoromban mennyien voltunk ilyenkor a templomban, egy gombostűt nem lehetett leejteni, ma meg már alig járnak oda – állapítja meg szomorúan.

Nem volt örömteli

Voltak persze emlékezetes ünnepek is az életében. Az egyik a háborút követő húsvét, ami nem volt annyira örömteli, mert mindenkit ért valamilyen veszteség.

Tardiné Erzsike nénit több mint kilenc évtizednyi élete alatt minden megpróbáltatás ellenére a húsvét üzenete, Krisztus feltámadása élteti.

– Gargya Imre –



Hajdúböszörmény.
HAON.HU

További hírek a haon-sportoldal kategóriából






hirdetés