Hat gyermeke szeretete övezi a böszörményi édesanyát

Akt.:
Hat gyermeke szeretete övezi a böszörményi édesanyát
© Fotó: Horváth Tamás
Hajdúböszörmény – Mindegyik gyermeknek megvan a maga indoka, hogy miért jó nagycsaládban élni.

Huszonnégy órás szolgálat a miénk, de mégsem cserélnék senkivel – mondja örömmel Vargáné Kapusi Tímea Tamara. A Dobó István utcai ház kertjében ülünk le beszélgetni a szülőkkel és gyermekeikkel: a tizenhároméves Leila Roxánával, a tízéves Nadin Titanillával, a nyolcéves Rubennal, a két évvel fiatalabb Vajk Zdenkóval, a négyéves Dana Védával, s a legkisebb Nedda Nikével, s természetesen a szülőkkel.

– Édesanyám egyke volt, nagyon szeretett volna testvért. Megfogadta, hogy lehetőség szerint nem egy gyermeke születik majd, így lettünk mi hárman testvérek – mondja az édesanya. – Tőlem sem volt idegen a nagycsalád, hiszen hét fiú nevelkedett nálunk – veszi át a szót az édesapa.

Az már a találkozás első pillanatában kiderült, hogy a családtagok lesik egymás gondolatát: hol és miben segíthetnek a másiknak. Erre épülnek ugyanis a hétköznapjaik. – Egymás nélkül nem működne a „rendszer” – mondja az anya, majd azzal folytatja, hogy mindig van kiért aggódni: az óvodai beilleszkedésért, vagy éppen azért, mert elsős lett, vagy ötödikes, vagy a közelgő továbbtanulás miatt.

Gyorsan, finomat

A két nagylány sok terhet vesz le édesanyjuk válláról. Gondoskodnak a kisebb testvéreikről, miközben a szülők a jószágokat látják el. Abból pedig van bőven: a ló, a szarvasmarha, a sertés, a kecske, a póni, a nyuszik ugyanúgy a családtagoknak számítanak, mint a cicák és a kutyusok. – Én is sokat segítek – vág közbe huncutkás mosollyal a nyolcéves Ruben.

Hogy miért is jó nagycsaládban élni? Mert pillanatok alatt sikerül egymásnak örömöt okozni. Sokszor főznek együtt, ahol mindenkinek megvan a feladata, így még ízletesebb az étel. Általában a gyorsan elkészíthető, de finom menüket részesítik előnyben.

Leila szerint azért jó nagycsaládban élni, mert van kivel játszani. Vajk számára pedig fontos, hogy a testvérei szeretettel veszik körül. A nagyobbak alkalomadtán szívesen perdülnek táncra a kisebbekkel. Az édesanya így fogalmazott:

Úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, amit a magunk erejéből, közösen elértünk. Ennél nincsen erősebb összetartó kapocs.”

Nem hagyhattuk szó nélkül a hét végi anyák napját sem. – Nagyon meghatódtam, amikor a három iskolás gyermekem, az apukájukkal együtt, saját készítésű ajándékkal lepett meg, a kicsik kíséretében. Mindegyiket én hordtam a szívem alatt, s a világ legszebb pillanata volt számomra, amikor hatan egyszerre mondták: „Boldog Anyák napját”.

– Gargya Imre –



Hajdúböszörmény.
HAON.HU






hirdetés