Hajdú-Biharban virágzik a közfoglalkoztatás, de szankcionálhatók a munkások

Akt.:
Réthy Pál
Réthy Pál - © Fotó: Matey István
Debrecen – A magyar közfoglalkoztatás példának, különlegességnek és úttörőnek is tekinthető Európában. Interjú Réthy Pállal, a Belügyminisztérium főosztályvezetőjével.

Megyénk szinte minden településén van közmunkaprogram. Hajdú-Bihar, másik két-három megyével együtt, a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetűek viszonylatában is domináns közfoglalkoztató – jelentette ki Réthy Pál, a Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási Stratégiai és Koordinációs főosztályának főosztályvezetője, aki nemrégiben a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió által szervezett, a közfoglalkoztatás eddigi eredményeivel is foglalkozó tanácskozáson vett részt Debrecenben.

Hajdú-Biharban leginkább mezőgazdasági programok futnak és a helyi hagyományokat őrzik, de vannak olyan különlegességek is, mint például a kabai szoborfaragás vagy a pocsaji agyagedény-készítés. Ezek a programok mennyire általánosak az országban?

Réthy Pál: Vannak máshol is ilyen, helyi termékeket gyártó közfoglalkoztatási programjaink, a fazekasság, az agyagtárgyak készítése sok helyen megjelenik, de ott van a fatárgyak készítése és a szövés is. A klasszikus varrodai programjainkban munkaruhát készítenek komoly mennyiségben, amit a közfoglalkoztatók vásárolnak meg tőlük. Továbbá vannak helyi kis varrodák, azok gyakorlatilag a saját közfoglalkoztatásuknak varrnák munkaruhát vagy éppen karbantartják azokat. De agyagtárgyak, utcaházszámok készítésével és értékesítésével is találkozunk, a bevételt pedig visszaforgatják a programba. Sok településen folyik mentálisan vagy egészségileg sérült személyek foglalkoztatása.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

A magyar közfoglalkoztatás példának tekinthető Európában?

Réthy Pál: Úgy látom, igen, meg különlegességnek is, és úttörőnek is. Hiszen korábban is működtek különféle közfoglalkoztatási formák egy viszonylagos széttagolt rendszerben, de a mostani egységes szervezeti keretrendszere, a jogszabályi környezete miatt mindenképpen mintaértékű. A magyar abból a szempontból különleges, hogy a közfoglalkoztatásban infrastrukturális fejlesztések vannak. Ezt ma már nem kimondottan az egyszerű munkavégzéssel azonosítják. Gyakorlatilag nem találkozunk olyan településsel, ahol nem látunk közfoglalkoztatás keretében „kinőtt” kisebb-nagyobb üzemet.

Említette, hogy Hajdú-Bihar is benne van abban a négy megyében, ahol a hátrányos helyzetből adódóan legnagyobb jelentőségű a közfoglalkoztatás. Ez az itteniek számára nem rejt magában olyan veszélyt, hogy a kevés piaci alapon működő munkahely okán hátrányban lennének a valódi munkahelyhez jutásban?

Réthy Pál: Elsődleges munkaerőpiac azért van itt is. Az ide való kijutás érdekében az utóbbi két évben megtettük az első lépéseket. Elmehetnek állásinterjúra a közfoglalkoztatottak. Ha valaki ki szeretné magát próbálni a versenyszférában, arra az időre megteremtettük a fizetés nélküli szabadság lehetőségét. Mehet például magasabb jövedelmet jelentő mezőgazdasági idénymunkára, és ha vége van, akkor vissza tud jönni a programba. Aztán a közfoglalkoztatott bejelentett üres álláshelyre közvetíthető. Ha azonban a számára megfelelő munkahelyet nem fogadja el, akkor szankcionálható. Egyrészt – és ez már régen a rendszerben van – ki kell zárni az álláskeresői nyilvántartásból, másrészt most súlyosbodik azzal, hogy a közfoglalkoztatásból is. Tehát, akik szakképzettséggel rendelkeznek, el kell fogadniuk a munkát. Ez a folyamat értelmezhető egyfajta munkaszocializációnak. Kérdés, hogy van-e bejelentett álláshely, illetve megtanítjuk-e őt önállóan állást keresni. Ezekre is teszünk lépéseket a képzés mellett.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Van-e a közfoglalkoztatás leépítésének úgymond végállomása?

Réthy Pál: Ennek megválaszolására én nem vállalkoznék, hiszen nem tudjuk, hogy öt év múlva milyen lesz a munkaerőpiaci helyzet Magyarországon. A 90-es évek óta vannak „közzel” kezdődő foglalkoztatási formák, és be kell látni, hogy azokon a településeken, ahol az elsődleges munkaerőpiac erőteljesen korlátozott, ott valamilyen szinten a közfoglalkoztatásnak mindig is lesz helye és szerepe. A kérdés az, hogy mekkora volumenben?

Annak, hogy mivel foglalkoznak a közmunkások, van-e valamilyen gátja, határa, vagy pedig annak a települések szükséglete, ne adj’ isten, a polgármester képzelete szabhat határt?

Réthy Pál: Korlátot a helyi gazdaság igénye jelenthet, sok település indult el az önfenntartás útján. Ha a vállalkozások nem teremtenek a helységben munkahelyet, akkor a helyi településmenedzsmentre hárul ez a feladat. Nem véletlen, sok településen a mezőgazdasági programokra épülve különféle, magasabb feldolgozottságú termékek gyártására szakosodott kis­üzemek létesültek. Nekünk pedig az a célunk, hogy a települési önkormányzatok hosszabb távra a közfoglalkoztatással munkahelyeket tudjanak teremteni. Ez egy jó irány. Erre vannak nagyon jó példák Hajdú-Biharban is. A szociális szövetkezet a közfoglalkoztatás alapjain megerősödhet, kialakulhat a helyi termelési kultúra, a termékpálya, a helybeli fogyasztói közönség. A termékek megjelenhetnek a piacon, és egy önfenntartó finanszírozás lehet a vége.

A szociális szövetkezeten kívül mi lehet még?

Réthy Pál: Az önkormányzatok nonprofit gazdasági társaságot is létrehozhatnak. Szép számban vannak már ilyenek. Ők a foglalkozást bővítő támogatásokat tudják igénybe venni. A szociális szövetkezet megerősítéséhez a Belügyminisztérium komoly humán és anyagi forrásokat rendel. A hosszú távú továbbfoglalkoztatás érdekében a fókuszprogramban a szaktárca bértámogatásra mintegy 12 milliárd forintot tett az elmúlt egy évben. Támogattuk az eszközrendszert is, illetve lehetőséget biztosítunk arra, hogy a korábban haszonkölcsön szerződésben átadott eszközöket meg tudják vásárolni a szövetkezetek.

– Kovács Zsolt –



Közfoglalkoztatás: a jóból is…

Ha a cégvezetőkön múlna, ők bizony még keményebb eszközöket vetnének be a „közmunkafronton”.

 


Negyedével csökkentené a kormány a közmunkások számát

Erősen szigorítani fogják a programot: 25 év alattiak és a szakképzettek nehezebben kerülhetnek be, és három évente legfeljebb egy évig lehet majd közmunkáskodni. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.








hirdetés