Hagyományok és adományok

Akt.:
Sokszor a kollégium diákjainak tűzoltóeszköze, a gerundium sem volt elég a tűz ellen
Sokszor a kollégium diákjainak tűzoltóeszköze, a gerundium sem volt elég a tűz ellen - © Fotó: Illusztráció
Debrecen – A végrendeletek részét képezték a kegyes alapítványok, kegyes hagyományok, az úgynevezett pium legatumok. A debreceni polgárok leggyakrabban a Református Kollégium, az árva gyermekek vagy az utcán nyomorgó nincstelenek javára rendelkeztek, de a tűzi pénztári naplók bejegyzései alapján megállapítható, hogy számosan testáltak kisebb-nagyobb összegeket a tűzpénztárra is. „Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy semmi kárt ne valljatok…” III. rész.

Máriás, krajcárok és forintok

Poroszlay Sámuel a tűzi pénztár adószedője 1775-ben vezette be a naplóba néhai Szabó Judit asszony, idősebb Nánási Györgyné asszony és néhai Szoboszlai Vas István uram özvegye, Rácz Anna asszony adományát. 1777-ben Poroszlai József és Szabó János hagyott végrendeletében 10 vonás forintot, illetve „egy márjást, azaz 17 krajcárt” a tűzi kasszára. 1778-ból két polgár végrendeletét ismerjük, akik adományt tettek. „Néhai Keresztesi Samuel ezen 1778-dik esztendőben 3-án Martii testamentumot tévén, annak 8-dik punctuma szerént hagyott az Incendiaria Cassában Tíz vonás forintot…”. A fenti összeget Poroszlay Sámuel március 20-ai bejegyzéssel a naplóba bevezette.

Az 1784-85-ös pénztárnapló számadásában az eddig „Testamentumtételek” megnevezést viselő rovat új nevet kapott. Ettől kezdve „Jó akaratból jött” a megnevezése, mert nemcsak a legatumokat, hanem a jó szándékból adományozott összegeket is ide könyvelték.

Mutatványosok is

A végrendeleti úton kasszára hagyott pénzen kívül önkéntes adományok is érkeztek a pénztár javára. A városban vendégeskedő és a polgárokat szórakoztató vásári mutatványosok, komédiások is ajánlottak fel pénzt a kassza számára. 1793. évnél találjuk meg két vásári mutatványosnak a felajánlását: „Kötelen járó Fraschara Ferenc” 4, illetve Basili Josef olasz „viasz kép ­áruló”-nak 4 forint 30 krajcáros adományát. Ez utóbbi neve még egyszer felbukkan a pénztári bejegyzésekben. Az 1802-dik évi nagy tűzvészt követően Kászonyi János nótárius jegyezte fel, hogy „Basili Josef nevü Olasz, engedelemből holmi viasz képeket mutogatván, annak jövedelméböl az ide való Égetteknek adott Huszonnyólc Rftot és 38 Krt…”.

Az 1799/1800-as nyilvántartás szerint szintén egy vásári mutatványos, bizonyos „vad állatot hordozó Pármai Ponsi Dominik nevű ember által adódott pénz” a kassza javára. 1804-ben egy vándorszínész, „Vogt Ignátz comediás” adott a pénztár részére 49 rajnai forint 27 krajcárt.

Az 1797. szeptember 16-án fellobbant tűzben teljesen leégtek a Hatvan, Nagy és Kisúj, Német, Kádas, és a Miklós utca házai. A tűzvész károsultjait búzaadományokkal segítették a tűztől nem szenvedett polgárok. Bizonyítékul szolgálnak az erről rendelkező íratok: „Hét köböl 3 véka kenyérnek való életről, mellyet a’ Czegléd uttzai civisek a’ tűz által meg károsítottak fel segéllésére alamisnában adtak.” „Három köböl, és harmadfél véka kenyérnek való életről, mellyet a’ 16-a septembris 1797. támadott tűz által meg kárositott lakosoknak fel segéllésére, a’ T. N. Tanács parancsolattyára a Hatvan uttzai harmadik tizedbeli némely gazdáktól alamizsnául incassált esküdt Pándi János.” „Templombeli publicatiokból és az itt való Becsületes Czéhektől” 1410 rajnai forint és 50 krajcár folyt be a kasszába.

HBN–Topor István



„Tűzre, vízre vigyázzatok…”

A 17. században még fejvesztéssel büntették a szándékos gyújtogatáson kapott debreceni lakost.

 


Puskaport készít? De nem Debrecenben!

December végén írtuk, hogy a 17. században még fejvesztéssel büntették, akit szándékos gyújtogatáson kaptak. Most folytatjuk.