Ha volna még időm

Ha volna még időm
Ha volna még időm - © Fotó: Getty Images
Milyen nehéz megállni, hogy ne rohanjunk az után, ami sosem lehet a miénk, csak egy kis ideig, hogy minden áron el akarjuk intézni azt, ami nélkülünk, jelentéktelen létünktől függetlenül is rendben lesz egyszer és majd a helyére kerül minden, minden erőfeszítésünk ellenére is! Tamás Nándor írása.

Képtelenek vagyunk rá, hogy ne harcoljunk a vélt igazunkért, ne akarjuk megvívni apró, törékeny, nevetséges, egyszemélyes háborúinkat, letegyük az akár éveken át szívósan cipelt haragzsákunkat.

S hogy ne tartsunk be mi is a nekünk gáncsot vetőnek, ne marcangoljuk önmagunkat múlt, jelen és jövő miatt.

És mennyire nehéz nap mint nap emlékeztetni magunkat arra, hogy semmit sem viszünk innen el Hádész csónakjában, és ne mulasszuk el megölelni, ki kedves és mosolyogni azon, mi látszólag ártani próbál nekünk!

Hölgyeim és uraim, nincs idő. Nincs a rosszra, a keserűségre, a bosszúra, s arra sem, hogy csak a bajban kapaszkodjunk össze, amikor már szinte semmink sem maradt.

Ma itt vagyunk, s lehet, holnap már odaát, tervezni kötelező, mérget venni rá azonban tilos.

– Tamás Nándor –








hirdetés