Ha van sapka a fején, az a baj…

Ha van sapka a fején, az a baj…

Az építőipari
vállalkozásaink olyan helyzetben vannak, mint
a nyuszi a mesében; ha van sapka a fején,
akkor az a baj, ha meg nincs sapka, hát az…
Az egyik cég azért megy tönkre, mert
nincs munkája, a másik meg azért, mert
van… Petneházi Attila jegyzete.


Amikor Bajnai Gordon gazdasági
miniszter bejelentette, hogy a következő
másfél évben 636 nagy
építési beruházás
kezdődhet el az országban összesen
1868 milliárd forint értékben,
már nyertes projektekről beszélt.


Hogy akkor mi ebben a nóvum?! Az, hogy
ezeknél az első kapavágás
időpontját előbbre hozták,
mentőövet dobva az
építőiparnak. Az örök
optimisták úgy vélik, hogy az a
267 iskola, 24 rendelőintézet, 400
kilométer vasút, vagy 1000
kilométer alsóbbrendű út
érezhető segítség lesz a
túléléséért
küzdő építőiparnak, a
szkeptikusok szerint viszont hiába a
részletes kezdési időpontok, hiszen
előre „le van vajazva” az
egész.


Az építőipari
vállalkozásaink olyan helyzetben vannak,
mint a nyuszi a mesében; ha van sapka a
fején, akkor az a baj, ha meg nincs sapka,
hát az…


Az egyik cég azért megy tönkre, mert
nincs munkája, a másik meg azért,
mert bár munka lenne, csak bank nincs, amelyik
finanszírozza.


Ma egy építőipari
vállalkozás, amelyik mindig jó
adós volt, ráadásul
milliárdos projektek egész sorát
tudhatja referenciaként maga mögött,
joggal számíthatna arra, hogy
„csak” munkát kell szereznie
és a finanszírozás menni fog.


Csak azzal nem számol, hogy egy
külföldi anyabank más szempontok
alapján mérlegel.


Számára első a
régiókockázat, majd az
országkockázat, innentől kezdve
pedig a cég már indifferens.
Külföldről tehát
hiába várunk segítséget,
marad a belföldi
gazdaság-élénkítés.


Visszatérve az 1800 milliárdos csomagra,
ne feledjük: ez annyi pénz, amennyivel a
hazai építőipar a nemzeti
összterméket éves szinten
gyarapítja.


Petneházi Attila

E-mail: petnehazi@naplo.han.hu