“Ha valaki le akarja tapogatni az aktuális magyar valóságot, annak el kell jönnie a DESZKA-ra”

“Ha valaki le akarja tapogatni az aktuális magyar valóságot, annak el kell jönnie a DESZKA-ra”
© Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Március 18-án kezdődik a DESZKA, a kortárs magyar drámák fesztiválja a Csokonai Színházban. Interjú: Mispál Attilával, a színház Művészeti Műhelyének egyik tagjával.

Debrecen. Az esemény népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy jó néhány előadásra a program meghirdetését követően gyorsan elkeltek a jegyek.

Hogyan áll össze a DESZKA programja? Milyen szempontok szerint válogat a színház Művészeti Műhelye?

Mispál Attila: Azzal, hogy négy évvel ezelőtt, még Vidnyánszky Attila időszakában fokozatosan elszakadtak a szálak a DESZKA-alapítókkal, és már nem ők válogatnak, újfajta lehetőség teremtődött, mégpedig az, hogy mi adhatunk formát a fesztiválnak a magunk ízlése és elképzelései szerint. Ennek egyik jele, hogy három éve bevezettük a GÖRDESZKA-t, a gyerekeknek szóló előadásokkal, s idén már a színinövendékek is lehetőséget kapnak, hisz létrehoztunk egy új felületet, az UGRÓDESZKA-t. A kortárs szerzőség értelmezését szabadabbá tettük, akár egy mozgásnyelvezetet is hajlandóak vagyunk színpadi szövegként értelmezni. Sűrűn előfordul, hogy egy kortárs színházi előadás szöveganyaga nem köthető egy meghatározható szerzőhöz. A társulat írja, vagy egy blogbejegyzés alapján születik, akár internetes spamek felhasználásával, tehát rengeteg újfajta forrásból táplálkozhatnak az előadások.

Decembertől decemberig tart a válogatás, azt követően már az egyeztetések zajlanak. Igyekeztek minden kortárs előadást megnézni?

Mispál Attila: Az a törekvésünk, hogy mindent lássunk, bár akad – főleg a függetleneknél – olyan produkció, amelyről későn szerzünk tudomást. A Művészeti Műhelyben öten vagyunk. Rác­kevei Anna, Gemza Péter, Gemza Melinda, Adorján Beáta és jómagam. Felosztjuk a mezőnyt egymás között főleg területi, de nyilván érdeklődési alapon is.

Nyilván vannak előadások, amelyeket nemcsak egy válogató lát. Előfordulnak viták, hogy egy-egy előadás kapjon-e meghívást vagy sem?

Mispál Attila: Vannak komoly viták. Persze azok a darabok, amelyek kimagaslóan erősek, hamar adják magukat. Természetesen létezik egy szakmai-ismerősi holdudvarunk, onnan is kapunk impulzusokat. Olykor súgnak az előző évi „házi bölcseink” is, hogy egy-egy mű ne kerülje el a figyelmünket. Tudni kell, hogy előadásokat válogatunk, nem szövegeket. Tehát nem elég a jó szöveg-alap, a megjelenítés is nagy súllyal esik latba: a színészi játék, a vizualitás, a mozgásvilág. Ha a megvalósítás miatt csorbul a szöveg, az az előadás bizony nem lesz itt a DESZKA-n. Ha pedig egy szöveg több helyen, többféle interpretációban is megjelenik, nyilván a legerősebb darabot hozzuk el, és persze előnyt élveznek az ősbemutatók.

Az idei előadások erőteljesebben reagálnak a jelenre, társadalmi történésekre. A témák a közbeszéd részei. Volt erre irányuló szándék a válogatásban?

Mispál Attila: Nincsenek prekoncepcióink. Sosem voltak. Munka közben a válogatás tematizálja önmagát, tehát ami erős, az elkezd kikristályosodni. Ez az anyagunk természetéből fakad. Ha valaki le akarja tapogatni az aktuális magyar valóságot, annak el kell jönnie a DESZKA-ra, végignézni az összes előadást, majd meghallgatni a másnapi szakmai beszélgetéseket. Itt kaphat egy egészen gazdag és különösen elgondolkodtató lenyomatot.

Az előadásokat követő másnapi beszélgetések a DESZKA igazi csemegéi. Írók, dramaturgok, a társulat gyűlik össze, hogy megbeszéljék, hogyan született meg az adott, elemzett előadás. Ezek nagyon izgalmas diskurzusok, s mégis alig lehet a közönség soraiból felfedezni embereket.

Már az általunk szervezett DESZKA egyik újítása volt, hogy meghívtunk három mértékadó színházi szakembert, hogy nézzék végig az összes előadást, és adjanak hiteles visszajelzést egyrészt a szerzőknek és a társulatoknak, másrészt nekünk. A beszélgetésekből önkéntelenül is kialakul egyfajta értékelése az adott év kortárs magyar drámai termésének. Fesztiválunk lelke ez a mindennapos szakmai beszélgetés. Bárki bejöhet, kérdezhet, hozzászólhat. Azért alakítjuk ezt így, hogy a kortárs művészet mibenlétét azoknak is meg tudjuk világítani, akik nem ismerik, és ezért félnek tőle. Ez már a tizedik DESZKA, és az idők során a városban kialakult egy közönségréteg, amely minden évben nagyon várja. Lehet tehát nyugodtan úgy is fogalmazni, hogy egy lelkes és kifinomult közönségrétegé a DESZKA. Szívfájdalmunk, hogy helyszínek és anyagiak hiányában alig tudjuk megtenni, hogy kétszer, netán többször játsszunk egy-egy előadást. Pedig igény volna rá.

HBN








hirdetés