Durvaság, gügyögés és ami rosszabb

„Sem elkeseredésre, sem magabiztosságra nincs okunk a mai magyar nyelv állapotát illetően”

– állapította meg érdeklődésünkre Bakó Endre újságíró, irodalomtörténész, akit a magyar nyelv hete alkalmából kérdeztünk. A Napló egykori főszerkesztőjeként is ismert szakember az említett rendezvénysorozat hajdú-bihari megnyitójának rendszeres előadója. Az utóbbi években beszélt a „ha megszólalsz, megmondom, ki vagy” kérdésköréről, vagy épp sajtónyelvi észleleteit osztotta meg a hallgatósággal, de egy-egy nagy költőnk nyelvművelői tevékenységét is számba vette némelyik alkalommal.

Berontott az angol

A magyar nyelv a XXI. században – ezt a témát járta volna körül az idei megnyitón, ha a járványveszély nem szól közbe, s emiatt nem halasztották volna el a rendezvényt.

Beszélgetésünkkor előrebocsátotta: nyelvünk állapota nem rosszabb, mint máskor, az angol nyelv „brutális, szabad szemmel látható betörése” ellenére, ugyanakkor ez utóbbi hatás kapcsán azt is hangsúlyozta: bizonyos fokig természetes, hogy a technika nyelvében sok szót az angolból honosítunk. Inkább abban találhatunk kivetnivalót, amikor egyesek nagyzolásból használnak idegen kifejezést a magyar helyett, például üzlet vagy termék megnevezésekor, cégtáblán, feliratokban.

A doktor és a vessző

Egy másik figyelemre méltó jelenség az anyanyelvünk életében az eldurvulás, nemcsak a közbeszédben, hanem a művészetben: az irodalomban, filmek szövegében, színházban is, a b… meg gyakran szinte kötőszóként szerepel. Sajátos módon azonban a másik véglet is jellemző: – Néhai Sebestyén Árpád professzor hívta fel a figyelmemet korábban a gügyögésre. Amikor a paradicsom a nyilvános közlésekben is parivá lesz, a kutya gazdája pedig akkor is gazdi, ha nem egy bűbájos, öt-hat éves leányka, hanem egy százötven kilós bajszos férfi – illusztrálta Bakó Endre.

De van ennél nagyobb gond is – folytatta.

„Az írásbeli kultúránk, kifejezőkészségünk hihetetlenül alacsony színvonala az, ami aggasztó. Doktorátussal rendelkező emberektől is őrzök olyan levelet, amelyben nyilvánvalóan megmutatkozik: az illetőnek fogalma sincs, hová kell tenni vesszőt a mondatban”

– jelezte az irodalomtörténész.

Van-e értelme?

Mindezek nyomán megfogalmazódnak afféle kérdések: van-e értelme a nyelvművelésnek, mi az, amit ma tenni lehet érte? – vetette fel Bakó Endre, és válaszolt is: nagyon keveset. Úgy látja, ha elindul egy rossz tendencia, akkor már nagyon nehéz megállítani. Említhetők persze olyan jelenségek is az utóbbi időkből – tette hozzá –, mint például az az eset, hogy az úgy…, mint… kötőszópárral való mondatszerkesztést magyartalannak ítélték a nyelvművelők, helyette a mind…, mind… kötőszavak használatát javasolták, s mostanra ezt általánosan elfogadták a beszélők.

Más idegenszerűségeket, elsősorban germanizmusokat vagy egyéb nyelvhelyességi problémákat azonban ma is fenntart a népesség, tapasztalja Bakó. – Gyakran hallom a busz érkezésekor, hogy: „na, kinyissa, nem nyissa?”, vagyis a suksükölés még mindig nem tűnt el – említette.

Én szeret krumpli

Az irodalmár fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az anyanyelvápolásról a nyelvtudósok véleménye is megoszlik. Vannak, akik szükségtelennek tartják, arra hivatkozva: a nyelv olyan, amilyen, a nyelv jótáll magáért, a legfontosabb a kommunikáció létrejötte; ha ez megvalósult, akkor már nem érdekes, hogy azt mondom, én szeret krumpli, mert abból már tudható, hogy azt akarom mondani: szeretem a krumplit – ecsetelte. Érdeklődésünkre hozzátette:

ő akképpen vélekedik, hogy nem kell végletesen puristának lenni, nem kell akadékoskodni, minden kisebb tévedést szóvá tenni. A nagy, tendenciaszerű hibákat azonban szerinte igyekezni kell visszaszorítani.

Fábián György

Anyanyelvről, kikeletkor

A magyar nyelv hetét 1967 óta tartják, Lőrincze Lajos és Grétsy László kezdeményezésére – írja a honlapján Balázs Géza nyelvészprofesszor. A Hajdú-Bihar Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hagyományosan április második felében rendezi a megyei megnyitót – többnyire az országos sorozat is ekkor van –, ám az ideit (Balmazújváros, április 21.) a járvány miatt későbbre halasztották.

Borítókép: pari, ubi, kápi, sali, gyümi – ne is folytassuk…