Ha a köznek is jó!

A tiszagyulaházi kertészet
A tiszagyulaházi kertészet - © Fotó: Kovács Péter
Sok kritikát kapott bevezetése óta a közfoglalkoztatás, amin nem is lehet csodálkozni, ha a parkokban csoportokba verődve lázas semmittevéssel az időt múlató, jó esetben egy gereblyével a leveleket kapirgáló sárga mellényesekre gondolunk. Égerházi Péter írása.

Miután a segélyezést általánosan elterjedve felváltotta az improduktív közmunka, azaz a semmi haszna állami pénzköltés, egyre többen kezdték ellenezni, és szorgalmazták a beszüntetését. Olykor az állam is elbizonytalanodott, de aztán jó érzékkel meglátta benne a kistelepülések mentőövét. Ám a vizes példánál maradva csak akkor nem kapott léket a hajó, vagy süllyesztette el egy jéghegy, ha észnél volt a kapitánya, és még jó legénységet is sikerült toboroznia. Nem egyedülálló a tiszagyulaházi sikertörténet, aki járja a „vidéket”, az több helyen találkozhat hasonlóval, ha nem is ilyen cserekereskedelem kíséretében, mint a virágtermesztésre épülő.

A sok haszontalanság után felüdítő ezekkel a – ma divatos szakzsargonnal – jó gyakorlatokkal találkozni. Hogy a falvakban élők semmittevés vagy lapátra támaszkodás helyett értékteremtő tevékenységet végeznek, amit ráadásul maguk is rendkívül élveznek – ezt magam is többször megtapasztaltam. Az ilyen munka valóban kell, mert ez a köznek is jó.

– Égerházi Péter –