Gyorsan együtt

A Debreceni Népi Együttes húsvéti locsolkodása
A Debreceni Népi Együttes húsvéti locsolkodása - © Fotó: Derencsényi István
Egy ideje iróniát jelző kacagás követi a „Sok locsolót!” kívánságot. Vagy annak mondjuk ezt, akit kevésbé kedvelünk. Kicsike koromban bezzeg úgy vártam az utcabeli vagy rokonsrácokat, mint egy-egy születésnapi ajándékot. Megyesi-Horváth Borbála írása.

Egyikük – máig előttem van, ahogyan édesapjával szaval – mindig hosszú, szép verssel készült. Ma pedig az a vágy, hogy kiszakítsunk magunknak egy kevéske időt a legközelebbi szeretteinkkel. És hogy ebbe a „mi” ünnepünkbe ne „zavarjon” be senki. Minden ünnepkor elgondolom, hogy mi történt a világban vagy bennem – másoktól is hallom, tehát inkább bennünk – a két időpont között. Csak részválaszaim, ötleteim sejlenek fel ilyenkor. Elutazunk, úgy mondjuk kikapcsolódunk, programot keresünk, gyorsan kellemes élményeket akarunk szuszakolni ebbe a kevés megadatott közös néhány napba. S alig jut eszünkbe az, akinél mindenre van felelet. Akinek nem volt különbség a hétköznap és az ünnep között: Jézus éppúgy szerette az embereket egyiken is, mint a másikon. Ha ünnepként kezeljük a hétköznap ajándékait, akár egy fagyinyi, kávényi, ölelésnyi időt, akkor nem féltjük úgy az ünnep adta napokat, hogy máshová is elhurcoljuk akár, nehogy bárki elcsenjen belőle.

– Megyesi-Horváth Borbála –


Él a locsolás hagyománya Debrecenben

Jó hangulatú, hagyományos locsolkodással töltötték a húsvéthétfőt a Debreceni Népi Együttes tagjai.








hirdetés