– Segíteni akar és szeret, ezért jött el vért adni – minden megkérdezett donor ezt válaszolta pénteken, a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének Nosztalgia véradásán, amelyet a Véradás Világnapja alkalmából tartottak meg a Debreceni Regionális Vérellátó Központban. Főtt kolbásszal, sörrel vendégelték meg a donorokat a vöröskeresztesek, és ajándékokkal lepték meg őket. Kilencvenkilencen jelentkeztek segíteni, és 79-en adhattak vért, akik közülük hárman fürdőbérletet nyertek a Kerekestelepi Strandra. A legmagasabb véradásszámú donor, Kerek Gábor – aki 107-szeres véradó – ajándékkosarat kapott a debreceni Kishegyesi úti (Tesco) áruháztól.
Természetes, hogy donor
Rendszeresen vért ad 16-17 éves korától Pongor Andrásné. Más volt a véradói korhatár, mikor dolgozni kezdett. – Egyszer baleset ért, s akkor én szorultam segítségre. Felépültem, s újra véradó vagyok. Két év múlva 65 éves leszek, de addig szeretnék legalább kétszer-háromszor eljönni, ha bírom – mondta. Két fia és három unokája van. Az egyik fia folyamatosan vért ad.
Pongor Andrásné | Fotó: Magyar Vöröskereszt
©
– Azt tanácsolom mindenkinek,hogy menjen el vért adni. Nem tudhatja, mikor lesz neki szüksége vérre, én sem tudtam – fűzte hozzá, s megjegyezte hogy mikor vért kapott, megkérdezte egy orvos, adott-e már vért, és jó érzés volt azt válaszolni, hogy igen, rendszeresen.
Alkalmazottait mindig mehetnek vért adni
Belső követelmény, hogy rendszeresen vért adjon –mondta Szilágyi László, akit régen munkahelyén korlátozták a véradásban. Egyszerűen nem nézték jó szemmel, mert járt érte egy szabadnap. Idő közben ipari-energetikai vállalkozást indított, mely olyan sikeres lett, hogy 1997-ben önállóvá vált. Ekkor elhagyta korábbi munkahelyét. – Ezután sűrűn jártam vért adni, hiszen akkor mehettem, amikor akartam. Célul tűztem ki, hogy a hatvanadik születésnapomra 100-szoros véradó leszek. Ősszel töltöm be a hatvanadik életévem, és éppen most adtam századszor vért – mondta.
Húsz alkalmazottja van. Mindig elengedi őket véradásra, és szabadnapot ad nekik – annak ellenére, hogy neki ezt nem adták meg. Több módon támogatja tehát a véradás ügyét: – Biztatok rá mindenkit, hiszen ez egy nagyon szép ügy. A családomban is mindenkit erre a gondolkodásra nevelek. A vállalkozásom is az egészségügyhöz, gyógyászathoz kapcsolódik – fejtette ki.
Véradás, mint közösségi élmény
– 1978-ban,mikor először adtam vért, nagyon féltem. Ám ekkor váratlanul érkezett egy telefon: megtudtam,édesanyám nagybeteg, és vérre van szüksége – emlékezett vissza a kezdetre Szilágyi László. Ezután amikor csak tudott, vért adott. A Nosztalgia Véradásnak nagyon örült, úgy szervezte napjait, hogy ma jöhessen, hátha találkozik ismerősökkel. Nem így lett, de néhány éve a Megyei véradóünnepségen, mikor 75. véradását ünnepelte jó volt beszélgetni, együtt ünnepelni a donortársakkal.
Ha betöltötted, adhatsz
Sem a kánikula, sem a közeli hétvége nem tartotta vissza azt a 99 donort, aki eljött vért adni pénteken. Mindannyian hősök, akik tudják, ezzel a tettel három ember életét menthetik meg. Sokan alig várják, hogy vért adjanak. „Ha a 18 évet betöltöd, nemcsak büntethetővé válsz, hanem vért is adhatsz! Ez volt a szavajárásunk a nagykorúság küszöbén” – mondta egy 23 éves véradó.
– Piros Éva –
A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .