Gyere haza, ha tudsz!

Pár hete történt, amikor a miénk a brit miniszterelnökkel beszélt arról, hogy „mi nem migránsok vagyunk az Egyesült Királyságban, hanem uniós állampolgárok, akik szabadon vállalhatnak munkát az Európai Unióban mindenhol. Barak Beáta jegyzete.

A magyarok nem élősködni mennek Nagy-Britanniába, nem elvenni akarnak az ott élőktől, hanem dolgozni szeretnének, és jól is dolgoznak.” Kicsit lefőttem helyette is, és átfutott rajtam, mekkora paradoxon ez az élethelyzet, milyen fura lehet neki erről beszélnie. Mert én egy olyan magyart sem ismerek, aki kalandvágyból ment el. Olyat viszont sokat, akinek a bedőlt vállalkozás elvitte a házat és a munkahelyet, s most a családtagok szerte a világban szedik össze magukat, mert odakinn sokkal többet keresnek, de vajon egyesül-e újra a család? Hiába, ha nincs munkád, nincs pénzed, senki vagy ebben az országban. Tállai András államtitkár tegnap arról számolt be, hogy van remény hazahozni a fiatalokat külföldről. Persze, hogy nagy az érdeklődés, hiszen ki ne szeretné már látni külföldön született, angolos nevű unokáját, vagy ki ne bánkódna itthon, betegen fekvő idős szüleiért. Legyen meg a családegyesítés!

– Barak Beáta –








hirdetés