Gondolatok pünkösd után

Istentisztelet a Nagytemplomban
Istentisztelet a Nagytemplomban - © Fotó: Molnár Péter
Bagamér – Mint minden más ünnephez, pünkösd eredetiségéhez is sokféle népszokás társult az idők során.

Régi bibliai korokban mint az aratási ünnepkör jeles eseményeként, hálaadásban nyilvánult meg a zsidóság gyakorlatában. Hetek ünnepe néven is ismerős, midőn a 7 hét utáni első napon (ötvenedik) történik nagy ünneplés. A keresztény (keresztyén) világban a húsvéttól számított ötvenedik (pentekoszt, melyből ered az elnevezés is) napon történik az ígért csoda. Jeruzsálemben azon a helyen, míg csak be nem teljesedik az ígéret, kitartóan várva együtt voltak, akik hittek a rendelkezésben. Pünkösd a húsvét koronázónapja lett. Mintegy nagy „bumm-esemény” színhelye lett. Mint a vízbe dobott kő körüli hullámverés, a föld végső határáig terjedő valósággá lett a Krisztusban hívők működése. S még ha itt-ott a hívők száma elenyészően kisebbségben lenne is jelen, mégis, a földbe vetett mag megsokszorozódása reménységében létező valóság. Minden időkben hangzó intelem: „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel – így szól az Úr!” Korunkban különös jelentősége van az igazi békesség és szeretettörekvés-feladat teljesítésének. Az igazi öröm és boldogság elérése pedig pünkösd igazi ünneplésének hozadéka lehet. Amint a szomjas föld fogadja az áldást hozó záporesőt, és tikkasztó nyári hőségben a harmat megelevenítő hatását, úgy szomjazza az emberi szív a felüdülés idejét. Legyen azért pünkösd személyes, családi és minden jóra törekvő közösséget gyakorlók igazi ünnepe. Minden fárasztó gondolatot és tiszta érzelmet zavaró hatástól félrevonulva részesülhetünk nemes emberi erőket gyarapító folyamatos ünnepi áldásokban!

– Szász Ferenc, Bagamér –