Globálkesztyű

Akt.:
Globálkesztyű
Természetesen attól globál(is), hogy világszerte ezt használják. A dél-afrikai útburkoló éppen úgy, mint a kanadai gázbányász vagy a debreceni kiskertész. S ebben a hosszú sorban, talán valahol a pár száz millió körüli helyek valamelyikének környékén, magam szintén ott vagyok. T. Szűcs József jegyzete.

Akár előbb is lehetnék, hisz az első páromat olyan harminc évvel ezelőtt vásároltam. S azóta vagyok rendszeres vevője. Nem azért, mintha mániákus kesztyű (be)gyűjtő lennék, hanem amiatt, mert a felét rendszerint elhagyom, elhányom, elvesztem, kilyukasztom. Vagy kiégetem, amikor igazán ég a kezem alatt a munka. Tehát mindig szükség van egy újra. Amely persze ugyanilyen sorsra jut. Ám most azokról van szó, akik sokkal több fizikai munkát végeznek vele (gépeléshez például nem igazán célszerű felvenni), s mégis sokkal jobban vigyáznak rá. Erre az utóbbi időben jöttem rá, amikor az internet, meg a külföldi tévéműsorok révén azt látom, hogy szinte a Föld minden pontján, s szinte minden elképzelhető tevékenységhez ezt a fajtát használják. Azt, amelynek tenyere és az ujja valamilyen (mű?)bőrszerűségből, esetleg velúrból (?) készült, míg a többi része textília. Méghozzá első látásra úgy tűnik, jellemzően vörös-kék színezésű. Ilyen volt negyedszázada, s ilyen ma is a namíbiai kőfejtők, avagy a karibi kókuszhámozók kezén. S ez a tény azt sugallja, hogy vagy egyhelyütt gyártják az ilyen típusú munkakesztyűket, avagy egy titkos összeesküvés áldozatai vagyunk. Amelynek az a háttere, hogy a glóbusz munkakesztyűgyártói hallgatólagos kartellbe tömörülvén egyazon módon, ugyanolyan anyagokból, s többnyire ugyanolyan mintázattal készített terméket dobnak a piacra.

Elenyésző számban használnak ugyan másfajta, vastagabb, erősebb vagy melegebb stb. védőkesztyűket is, világunkban a munka világát mégis ez a típus jellemzi leginkább. Akármi is legyen az oka megidézett kézre való térhódításának, ez a példa ugyancsak jól mutatja, hogy a világméretű (merthogy kisebb nem lehet) globalizációval teljesen felesleges szembe(sz)állnunk. Még a kesztyűfronton is vesztésre lennénk ítélve. Vagy ha nagyon ugrálnánk ellene, s puszta kézzel próbálnánk bizonyos munkákat elvégezni, nem a fel nem vett kiegészítő ruhadarab bánná, hanem az ujjaink. Sokkal okosabb felvennünk, használnunk, a magunk javára fordítanunk előnyeit. Merthogy ez esetben sem az a lényeg, hogy globál vagy nem globál. Hanem az, hogy bizonyos munkákat eleve egészségesebb, célszerűbb kesztyűben végezni. S nem mellesleg káros helyzetekben (valamennyire) még védi is mancsunkat a még nagyobb károktól.

– T. Szűcs József –








hirdetés