Gépeket tervezni izgalmas feladat

Sipos Kristóf Euroskills aranyérmes
Sipos Kristóf Euroskills aranyérmes - © Fotó: Matey István
Debrecen – A szakma nagyon keresett, hiszen a világ folyamatosan fejlődik, azon belül is az ipar és a technológia.

Kristóf nem volt mindig jó tanuló – árulta el –, de a baj csak azzal volt, hogy nem tudta, hogy akár jó is lehet bizonyos tárgyakból. Amikor erre ráébredt, minden megváltozott.

Kihívás, kitartás, életcél

Újabb fiatal tehetség mutatkozott be nemrégiben az Euroskill (szakmák Európa-bajnoksága) 2018-as versenyén, ahol mechatronikai versenyzőként egy debreceni hallgató, Sipos Kristóf Balázs és csapattársa, Takács Zoltán aranyéremmel térhettek haza.

A Napló egy személyes interjú alkalmával Kristófot faggatta. – A Debreceni Egyetemen végeztem mechatronikai mérnökként, jelenleg a gépészmérnöki szakon vagyok mesterszakos hallgató, amiből még hátravan egy év. Az a vicces az egészben, hogy általános iskolában majdnem megbuktam matematikából, egyáltalán nem voltak jók a jegyeim. Ezután jártam a Beregszászi Pál-szakközépiskolába, ahol kaptam egy nagyon jó osztályfőnököt, Rácz Ritát, aki matematika-fizika szakos tanár volt, és mellé egy remek gyakorlati oktatót is, Lajtos Ferencet. Ők ketten megszerettették velem azokat a tantárgyakat, amikből nem is tudtam, hogy jó vagyok. Egy év alatt eljutottam arra a szintre, hogy a tanárnőm elküldött versenyekre matekból és fizikából. A négy év alatt már jó jegyeim voltak, így jött az ötlet, hogy jelentkezzek egyetemre, a kérdés csak az volt, melyikre. Tudtam, hogy villamosmérnök nem szerettem volna lenni, majd édesanyám megtalálta itt, Debrecenben a ­mechatronikai szakot. Elmentem a kar nyílt napjára, ahol rengeteg érdekes dolgot mutattak, köztük az autóépítést, vagy azt, hogy a laborokban milyen projektekben lehetett részt venni – mesélte Kristóf.

Csapatként dolgoztak

Első évben egy autóépítő csapatban kezdtem el dolgozni, majd „belekeveredtem” egy aktívabb társaságba, ahol megismerkedtem Zilahi Krisztiánnal, aki a válogató szakaszában volt épp a versenynek Balázs Dáviddal. Tőlük hallottam erről a megmérettetésről, nagyon jóban lettünk, csapatban is több feladatot megoldottunk.”

– Mikor bekerültem a versenybe, legelőször azt gondoltam, kiesek már az elején. 2015. decemberben volt a jelentkezés, majd 2016. januárban az országos válogató, ahol egy írásbeli tesztet kellett írni a szponzorcégnél. A teszt angol nyelvű és két szakmai fordulóból állt. Ott kiválogatták az országból a legjobb tizenhat versenyzőt, akik bekerülhettek egy felkészítő oktatásba. Miután továbbjutottunk, kezdődtek az elméleti oktatások, de leginkább a programozáson volt a hangsúly. A felkészítés elején fél éven keresztül havi egy alkalommal foglalkoztak a versenyzőkkel, majd a társaságot megfelezték. Nyolcan maradtunk, mindig mással dolgoztunk együtt, hogy meglegyen a csapatmunka, én is így kerültem össze Takács Zolival, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen tanul villamosmérnöknek. Itt már a versenyfeladatokat gyakoroltuk, ilyen volt például az, amikor ipari gyártósorokat kellett megépítenünk. Végül 2017 áprilisában a „szakmasztár versenyen” volt egy végső döntő, ahol két csapat maradt. Ott kiderült, hogy ketten, Takács Zolival mehetünk a világbajnokságra Abu Dhabiba, ami 2017 októberében volt. Akkor áprilisban felköltöztem Budapestre, onnantól kezdve az életem úgy nézett ki, hogy heti ötször, 10–12 órában mindennap bejártam a szponzorcéghez gyakorolni. Így októberben a világbajnokságon sikerült 12. helyezést elérnünk, ami mechatronikából eddig a legjobb magyar eredmény. Ennek következménye az volt, hogy az idei Európa-bajnokságon valami nagyot akartunk alkotni…

A várva várt győzelem

Sikerült. Az EuroSkills 2018 Budapest elnevezésű rendezvényen mechatronikából 15 ország vett rész, melyből Magyarország versenyzői lettek az elsők. Ismeretlen feladatokat kaptak, időre kellett készen lenniük. És pont emiatt volt a hosszú felkészülés, hiszen a típusfeladatokat kellett ismerni, például egy gyártósor felépítését. – Délelőtt ismertették velünk az adott napi feladatokat, majd 20–25 percet kapunk arra, hogy az angol nyelvű dokumentációt megbeszéljük a csapattársunkkal, majd a megoldásra három órát. A gyártósoron aztán karbantartási munkát, eszközcserét kellett végezni. A második napon kupakoló funkcióval felszerelt állomást kellett összeszerelni, harmadikon pedig azt továbbfejleszteni. Nehéz volt, de sikerült aranyérmet szereznünk – folytatta.

S mik a jövőbeli tervek? Kristóf szeretne egy multinacionális vállaltnál gépeket kitalálni, hiszen „az nagyon izgalmas”. Nem tudja, mit hoz a jövő, de az biztos, hogy néhány évet mindenképpen szeretne külföldön dolgozni.

SZZS