Generáció

Akt.:
Generáció
© Fotó: napi.hu
Több, mint tíz éve, hogy nyugdíjas a Nagy Generáció, mármint a rendszerváltás nagy generációja. Azok, akik ma hetven fölött vannak, és még látták Puskást és az Aranycsapatot élőben focizni, meg Papp Lacit bunyózni, de jobbat náluk azóta se! Réti János írása.

Közvetlenül nem ők voltak a rendszerváltók, de dolgaink lényegét tekintve mégis! Olyan 45 évesek voltak a 90-es választás idején, s mára alighanem mindegyikük, férfi, nő egyaránt, nyugdíjban van. De lehet, hogy „számlaképes”! Mit tudni, mit hoz még az élet?

Ők azok, akik látták megérkezni a privatizálókat, ők kapták meg az első garnitúra számítógépeket. Ők Nyíregyházán, a Keletnél Tapolcai Zolitól tanulták a billentyűzeten való betűvetést, amihez Seres Ernő, a nagyszerű néhai kolléga csak annyit fűzött, hogy jók nagyon, kár, hogy a zálogba nem lehet betenni őket.

Anyám azt mondta: ő attól tart, hogy „mi a Horthy-rendszerben is szegények voltunk, a Kádár-időkben szintén, és azok maradunk most a rendszerváltással is.” Igaza lett!

A hangulat, az megváltozott, felszabadult lett, de a „szakma” örök igazságai örök igazságok maradtak. Angyal Sanyi, a Kelet akkori főszerkesztője azt mondta nekem a számomra bemutatkozást jelentő értekezleten, hogy ha hibázok, azt megbocsátják majd a kollégák, de ha jót írok, azt soha! Ennek mindkét változatát sikerült élőben is megtapasztalnom, nem is sokára! És lám már több, mint 10 éve nyugdíjas vagyok.

Az írás persze megmaradt nekem, de más a szerkesztőség belülről, mint kívülről!

Akkoriban mindenki azon igyekezett, mármint a korosabbja, hogy „számlaképes” maradhasson, azaz megnyitotta egyszemélyes vállalkozását. Mert abban jobban lehetett keresni. Áfáva együtt meg pláne!

Igaz, aztán elmaradt a költségek befizetése, és támadt az APEH! Lényegében jogosan!

Hát ilyen lett a mi rendszerváltásunk, meg tulajdonosváltásunk. De megérte! Mert ha nem kóstolunk bele, sose tudtuk volna meg, hogy mitől jobb ez, mint az. Attól kezdve csak a papír árát kellett figyelni. Hogy megérezzük, ha a lapkiadás egén sötét felhők gyülekeznek.
Aztán mindenki eléri majd a saját nyugdíjkorhatárát, és az élet megy tovább! Több nyugdíjassal és némi kis „partizánmunkával”, sóhajtozással kísérten: hogy múlik az idő! Tíz éve még csak hatvan voltam, most meg itt vagyok! Magas vérnyomás, prosztatapanaszok, meg ilyesmi… igazolvány visszaadva, számlaképesség megszűnt!

Réti János

Címkék: ,







hirdetés