Gazdászképzőnek indult, ma már könyv- és levéltár

Az iskola a füvészkert felől a múlt századelőn
Az iskola a füvészkert felől a múlt századelőn - © Zoltai Lajos rajza
Debrecen – Az eredeti funkcióját két évtizedig sem töltötte be a belvárosi tanintézet, de kapott több másfélét. Fejezetek Debrecen történetéből 14. rész: a Füvészkert utcai iskola.

A Nagytemplom mögötti tér nyugati felén a legidősebb ház a Füvészkert utca és Perényi utca sarkát kijelölő 134 éves iskola. Megvalósulása nem csak a nagyvárossá alakítás nyitánya volt, vele jött létre először valódi közeledés a két felsőfokú intézmény, a Református Kollégium és az állam Gazdasági Tanintézete között.

Az „oskola” tervezése

A városvezetés először 1856-ban tárgyalt a gazdászképző megvalósításáról. Miután pedig I. Ferenc József magyarországi körútján 240 ezer forintot engedélyezett ilyen célra, 1857. augusztus 31-én kimondta a közgyűlés, hogy

szívből óhajtja, és kívánja, hogy (a Gazdászati s Erdőszeti kerületi képezde) Debreczenben telepíttessék meg, melly czélra minden áldozatra kész.

Egyúttal felajánlott 400 hold földterületet, önköltségen téglát, és faanyagot, továbbá a Nagyerdő oktatási célú megnyitását. A javaslatra 1863-ban adott választ a helytartótanács, és Debrecen vezetése 1865. november 22-én hagyta jóvá a „használati, adományozási és adásvételi” szerződést. Annak nyomán épült fel a Ferencz piacon (a mai Bem tér és a Kórház utca között) a gazdászképzés belső iskolája. A 400 hold területű gyakorló gazdaság és az alsó fokú, kétosztályos földműves iskola Pallagon valósult meg. 1868 őszén örömmel nyugtázták a városi közgyűlésen Papi Balog Péternek, a „debreczeni országos gazdászati és erdészeti felsőbb tanintézet” igazgatójának bejelentését, hogy az iskola, 40 tanulóval „megnyittatott”.

A „közelítés”

Debrecen régi és új felsőbb fokú tanintézetei jó viszonyára utal, hogy 1871-ben a püspök felkérésére a református főiskola két tanára (Imre Sándor, Kovács János) és az állami felső iskola igazgatója (Tormay Béla) kidolgozta az intézmények „kölcsönös viszonyba léphetése” tervét. Ebben nem csak az (át)oktatás modelljét, de a fizikai közelítést is kimunkálták. Miután a város és a szakminiszter is támogatta a gazdászképző belvárosba költözését, az egyház átengedte a kollégiumi füvészkert és az Emlékkert közé eső telkek használati jogát a városnak, hogy azon építhesse fel az új iskolát. Az előkészületek közepette hidegzuhanyként érkezett a gazdasági tanintézetet fenntartó minisztérium 1874. augusztus 24-én kelt és „a király Felségével” is jóváhagyatott rendelete a debreceni „oskola” megszüntetéséről. A döntés visszavonása érdekében Debrecen azonnal küldötteket menesztett a miniszterhez és a királyhoz, akik szeptember 9-én arról számolhattak be, hogy feltételekkel ugyan, de visszavonták az elhatározást. Ennek megfelelően Debrecen saját költségén vállalta a belvárosi új iskola felépítését, a megürülő Ferencz piaci ingatlanok­ért cserébe.

Mégis inkább Pallag

A belvárosi gazdászképzőt előbb a reál- és kereskedelmi tanodákkal együtt akarták felépíteni, így a hármas iskolára írták ki az országos tervpályázatot 1875-ben. A bíráló bizottság ugyan a második hellyel díjazta a 25 éves budapesti építészt, Gerster Kálmánt, mégis vele kötöttek szerződést 1880-ban, mert a városi tanács és a minisztérium is az ő munkáját tartotta jobbnak. (Közben karcsúsodott az épület is, mivel eldőlt, a másik két tanoda nem itt valósul meg.) Az egyemeletes eklektikus iskola a Füvészkert és Perényi utcák sarkán 1882 őszére készült el, így az 1883/84-es tanévet már új belvárosi otthonában kezdte meg a gazdasági tanintézet, bár az épület tulajdonjogát és az egyházi telek használati jogát csak 1888-ban vette át a kincstár a várostól. A nagy áldozatok árán létrejött ház viszonylag rövid ideig szolgálta a gazdászképzést. A rohamosan növekvő tanulói létszám, a gyakorlóterek messzesége, és a tanulók kifogásolható belvárosi magatartása miatt alig évtizednyi idő múltán megszületett az elhatározás az elméleti oktatás Pallagra költöztetésére. (Ott is Debrecentől kölcsönzött pénzből épült új iskola, és már abban fejlesztették Gazdasági Akadémiává az intézményt 1906-ban.)

Elemi, hivatalok, kiállítóterek

A századfordulón kiürült Füvészkert utcai iskolát – és a telek használati jogát – visszakapta a város, és a közgyűlés először 1901-ben engedélyezte a kollégiumi elemi oktatás két osztályának ottani működését. Emellett a legváltozatosabb feladatokra használták a házat. Volt benne például trachoma-vizsgáló laboratórium, képtár, könyvtár, ideiglenes egyetemi oktatótermek, de itt rendezték be Somogyi Sándor szobrász műtermét is. A felső szintre került Déri György néprajzi gyűjteménye 1941-ben, és ott kapott helyet a Thaly-emlékszoba is. A kiállítóterek Déri Múzeum felőli megközelítéséhez külső lépcsőfeljáró készült, amely a tér felől épített zenepavilonból indult az emeletre, míg a református elemi iskola földszinti termeit a Kollégium felőli kovácsolt vaskerítés kapuján át közelítették meg.

Változó korban

Az államosításkor az egész Füvészkert utcai ingatlant iskolai célra rendelték, és 1952 után eltávolítottak a házból minden mást, sőt lebontották az emeletre vezető Déri téri lépcsőt is. Az elkövetkező négy évtizedben állami, utána önkormányzati alsó fokú iskola működött ott, majd visszatért a Kollégium általános iskolája. A zsúfoltság enyhítésére 2008-ban a tetőteret beépítették, majd 2014 őszétől az egész intézményt átköltöztették a Péterfia utcai volt református főgimnázium (később tanítóképző) felújított, átalakított épületébe. A Füvészkert utcai épület is átalakult, és benne a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye, továbbá a Református Hittudományi Egyetem könyvtára lelt otthonra.

– Papp József –


Hogyan lett a belvárosi „fördőház” zsidó és katolikus imahely?

Többször gazdát cserélt az előkelőségek emblematikus vigalmi helye. Fejezetek Debrecen történetéből, 13. rész: Belvárosi ,,fördőház” a Szent Anna utcán.








hirdetés