Gasztro-terror

Gasztro-terror
© Illusztráció: AFP
Tudom, fontos az ESZOSZ károsultjainak sorsa, meg a Balla Irma-gyilkosság végére is pont kerülhetne már, de nekem a vasárnapi füstszagával az orromban csak az elbaltázott gyermekélelmezés jut eszembe. Égerházi Péter jegyzete.

Merthogy ezen a hétvégén talán a szerdai őszi napéjegyenlőség jegyében sok helyen tüzek gyúltak, s fölöttük kondérokban, bográcsokban és üstökben jófajta magyar tájételek rotyogtak. Mi, magyarok már csak ilyenek vagyunk, sátoros ünnepeinken (is) adunk a gasztronómiának. A konyhánkra korábban büszkék is voltunk, de a reformtörekvések miatt már nem. Reformból kijutott gyermekeinknek is, akik egy kimutatás szerint az elmúlt pár hétben a só- és cukorhiányos iskolai étkeztetésben 80 százaléknyi moslékot termeltek, (igaz az elmés uniós irányelvek miatt ilyen már nincs is, lett belőle veszélyes hulladék). Ugyan ki tudja megenni az íztelen ételeket, akkor tőlük miért várják el? Fortyogott az üstben a káposztás bableves meg a juhászpörkölt, s én hálát adtam a teremtőnek, hogy nincs velem az első osztályos kislányom, mert nehezen tudtam volna megmagyarázni, hogy lehet még mindig annyira jó erőben az a kenyere javát már megevett bácsi, aki ilyeneket főz, és miért csattannak ki az egészségtől a cukros süteményt kínáló nénik. Mint ahogyan azt sem értette volna meg, hogy mi, magyarok már megint átestünk a ló túlsó oldalára.

– Égerházi Péter –








hirdetés