Galaxisunk legforróbb fehér törpecsillagát találták meg

Tübingen – Azonosították a galaxisunkban valaha felfedezett legforróbb fehér törpecsillagot a Tübingeni és Potsdami Egyetemek kutatói.

A 250 ezer Celsius-fokos haldokló csillag a Tejút külső részén mozog és már élete hűlési szakaszában van. (A törpecsillagnál megállapított eddigi legmagasabb hőmérséklet 200 ezer Celsius-fok volt.)

Emellett a kutatók először figyeltek meg egy, a Tejúton mozgó intergalaktikus gázfelhőt. Ez bizonyíték arra, hogy a galaxisok friss anyagot “gyűjtenek” a Tejútrendszer határain túlról és abból új csillagot képeznek. A szakértők eredményeiket az Astronomy&Astrophysics című lapban mutatták be.

A viszonylag kis tömegű csillagok, mint a Nap, életük végén szélsőségesen forróvá válnak. A Nap felszíni hőmérséklete 4,6 milliárd éve bekövetkezett születése óta folyamatosan hatezer Celsius-fokos. Közvetlenül nukleáris energiaforrásai kimerülése előtt, ötmilliárd éven belül hőmérséklete a harmincszorosára emelkedik, eléri a 180 ezer Celsius-fokot is, majd úgynevezett fehér törpecsillagként ismét lehűl.

A Hubble-űrteleszkóp felvételeinek kiértékelésekor bukkantak a szakértők az új rekordtartóra, amely a Napnál mintegy ötször nagyobb tömegű csillag. Az RX J0439.8-6809 katalógusszámú égitest már a lehűlési szakaszban van, a maximális hőmérsékletének számító 400 ezer Celsius-fokot vélhetően ezer évvel ezelőtt érte el.

Kémiai összetétele egyelőre nem ismert. Az elemzések szerint felszínén szén-dioxid, oxigén, illetve hélium magfúziójának származékai mutathatók ki. Utóbbiak normál esetben egy csillag belsejében rejtve találhatóak.

A csillag már több mint húsz éve feltűnt a tudósoknak, mint egy különösen világos és forró forrás. A kutatók akkor úgy vélték, hogy egy fehér törpéről van szó, amely felszínén egy kísérőcsillagától elvont hidrogént fuzionál héliummá. Azt feltételezték, hogy a fehér törpe a szomszédos galaxisban, a Nagy Magellán-felhőben található.

A Hubble felvételéből azonban most kiderült, hogy a Tejúthoz tartozik és másodpercenkénti 220 kilométeres sebességgel távolodik a Földtől.

A csillag ultraibolya spektruma is tartogatott meglepetést: ebben olyan gáz jelenlétét mutatták ki a műszerek, amely nem a csillaghoz tartozik, hanem egy a Tejút és a csillag között lévő felhőtől származik. A Doppler-effektus segítségével a szakértők megállapították, hogy a gázfelhő nagy, 150 kilométer/órás sebességgel távolodik a Földtől.

Eddig is ismert volt, hogy léteznek ilyen nagy sebességgel a Nagy Magellán-felhő irányába mozgó gázok, de eddig nem lehetett egyértelműen kimutatni, hogy ezek a Tejúton vagy a szomszédos galaxisban is léteznek.

A gázfelhő kémiai összetételéből arra lehet következtetni, hogy eredetileg nem tartozott a Tejúthoz, hanem az intergalaktikus térből származik. Ez egyértelmű jele annak, hogy a galaxisok képesek a Tejútrendszer határain túlról anyagot gyűjteni és abból csillagot létrehozni.

– MTI –








hirdetés