Galambász sportember

Akt.:
Díszbaromfi- és galambkiállítás volt a hétvégén Nagyhegyesen.
Díszbaromfi- és galambkiállítás volt a hétvégén Nagyhegyesen. - © Fotó: Kovács Péter
Balmazújváros – „Sokkal szegényebb lennék, ha ezt nem csinálhatnám, így úgy érzem, több lehetek az átlagembernél.”

Béke György galambtenyésztő válaszolt ekképpen, amikor arról kérdeztük, mit tesz hozzá életéhez a hobbija, a galambtenyésztés. Ezt egyébként még az 1960-as évek legelején, gyermekként kezdte el. Motivációnak elég volt az akkor faluhelyen szinte mindenhol meglévő szokás. Erről azt mondta, hogy a galamb akkoriban fontos élelmezési cikk volt, ugyanis amíg meg nem nőttek a csirkék, addig a galambok jelentették a baromfihúst a családoknak. Galamb náluk is volt, megfigyelte, megtanulta a velük való bánásmódot. Máig hű maradt a letűnt évtizedek egyik legelterjedtebb galambjához, a vörös strasszerhez, majd 1971-től tyúktarka galambbal egészítette ki tenyészetét.

Mondja, más fajtát nem is tenyésztene, mert ez a kettő éppen elég odafigyelést, munkát és főleg – mert hogy hiszi és éli az élethosszig való tanulást – új ismeretet ad neki. Ismeretszerzésben a saját galambásztapasztalatai előtt dr. Tusai János református lelkészt emeli ki mint legfőbb tanítóját, akitől nagyon sokat tanulhatott. Az ő kezdeményezésére indult el Balmazújvárosban a ga­lambászélet, a tudatos galambtenyésztés. A lelkész által alapított települési galambászegyesületnek később Béke György 30 esztendeig volt a vezetője.

Egészség, az a legfontosabb

– Hogy mennyit foglalkozom egy nap a galambokkal? – kérdez vissza kicsit elgondolkodva. – Ez lehet fél óra, de lehet 24 óra is. Attól függ, mennyi munka van velük. Az épület, a galambdúcok felújítása idején akár az egész napját lefoglalja az embernek. De általában napi 2-3 órát töltök ezzel. Kiszámítható életet, rendszeres munkát és következetes tevékenységet ad ez a hobbi. Etetés, itatás, takarítás, valamint a rendszeres és folyamatos megfigyelés – ezek a legfontosabb teendők. Együtt kell lenni, együtt kell élni velük, hogy jelentkezzen bármilyen változás is, arra azonnal és a megfelelő módon tudjunk reagálni. Nem olyan a táplálkozása, az ürüléke, a tollazata, ott valamilyen egészségi állapot változásnak kell lennie. A legfontosabb pedig az állomány egészsége.

Béke György természetesen nemcsak galambtenyésztő, hanem sportember is, hiszen madarait rendre nevezi a legkülönbözőbb megmérettetéseken. Ezeken a versenyeken az adott fajtának a fajtaleírásban szereplő, az úgynevezett fajtajegyeknek történő megfelelést pontozza a zsűri. Több megfelelés, több pont, jobb helyezés. Béke György egyébként maga is pontozhat, minősíthet, zsűrizhet.

– Jó érzéssel tölt el, ha a galambon teljesíti a fajtával szemben támasztott követelményeket, ha egészséges, ha szép az állat – mondja a tenyésztő. – A galambokat nem tartani, hanem tenyészteni kell. A kiválasztás a tenyésztés alapja. Ahogy fejlődik az újabb és újabb fészekalj; úgy kell folyamatosan eldönteni, hogy mely egyedek lesznek alkalmasak a tenyésztésre. Azok pedig, amelyek erre alkalmatlanok, szó szerint mennek a levesbe.

HBN–KZS








hirdetés