Érdemes-e Kelet- Magyarországról Pestre ingázni?

Mire képes pénzért az ember? Mit áldoz azért, hogy a családjának jó legyen? Mitől nehezebb azonban azoknak a helyzete, akik az ország keleti felében élnek?

István kis falujából egészen Pestig kényszerült menni, hogy meg legyen a betevő falatjuk. A hatvanhoz közeledve még mindig inkább azt választja, hogy hét napot tölt a fővárosban, távol mindenkitől, aztán pedig hármat-négyet itthon, csak hogy jól keressen.

Szinte már közhely számba megy, hogy ebben a régióban jóval nagyobb a munkanélküliség, mint a nyugati megyékben. A Központ Statisztikai Hivatal adatai szerint a
munkanélküliségi ráta Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön az országos érték több mint másfélszeresét teszi ki.

„Próbálkoztam én itt, Kelet- Magyarországon is. Voltam a Szabolcs- és a Hajdú Volánnál is, de nem érte meg.” – állítja. Arra a kérdésre, hogy mitől jobb ott fent, mint itthon, egyszerűen úgy felelt, hogy sokkal többet keres a BKV-nál. „Lehet, hogy sokat vagyok távol, de odafönt jól megfizetnek. A cég téríti az utazást, ezt pedig egyik itteni vállalat sem csinálta, ahol voltam. A munkásszálló csak tizenpárezerbe kerül. Van kis konyha, ahol tudok főzni, és mosógép is.”

Na de vajon mennyi az az annyi, amiért képes több száz kilométert utazni valaki, otthon hagyva a családot? „A gyerekek már kirepültek, így csak a feleségem vár. Itthon nem kerestem meg a százezret sem, a pestieknél viszont van úgy, hogy százötvenezerrel mennek nyugdíjba. Ráadásul korkedvezményt is kaptam.”

Sugárzik arcáról, hogy megtört már a végtelen utazásban. Nem költözik azonban Pestre. Habár megtehetnék feleségével, mégis, már itt érzik magukat otthon. „De ha újra neki foghatnék az életnek, egyből a fővárosba mennék!” – mondja lemondóan. Majd hozzáteszi: „Csak nyugdíjaznának már le végre!”