FTC – DVSC: Az írástudók felelőssége és kötelessége
A mellékelt képet a Hajdú-bihari Napló tisztelt olvasói többször láthatták már, magam is írtam a mérkőzésről, három könyvemben is említést tettem róla. Naná, majd az első Ferencváros -DVSC bajnokit hagyom ki?
A felvétel margóján a feledhetetlen emlékű barátom, a debreceni csapat (akkor) nem egészen 17 esztendős újonca, Komlóssy Imre gyöngybetűs kézírása is látható-olvasható, hogy az összecsapást 1943. szeptember 4-én vívták az Üllői úton, 20 000 néző előtt.
Ki merészelné feltételezni, hogy az élete első és minden bizonnyal a legnagyobb izgalommal várt IX. kerületi fellépésének dátumát ne tudná pontosan az ifjú reménység? Hiszen akik közelebbről ismerték Imre bácsit, megerősíthetnek a véleményemben, hogy valóságos mániája volt a rend és a fegyelem. (Nem hétköznapi eset következik. Egyszer a szobáját Lenke néni, az idén elhunyt hitves úgy takarította ki, hogy arról a pedáns férj mit sem sejtett, és a portörlés közben kissé átrendezte az íróasztalon található papírhalmazt, mire a felháborodott hajdani jobbszélső napokig nem szólt a nejéhez, holott legendásan harmonikus volt a házasságuk.)
Nos, a felvétel alá írt datálás dolgában tévedett Imre bácsi, és megtettem én is, amikor az időpontot a korábbi dolgozataimban közöltem.
Nem hiszek a véletlenekben, ezért azt mondom, a sors akarta úgy, hogy kezembe kerüljön ez a fotó akkor, amikor a munkámban az 1943-as Nemzeti Sportok feldolgozásához értem.
Az újság vasárnapi számában (1943. szeptember 5.) lehozza az aznapi meccs összeállítását, valamint azt is, hogy a játékvezető K. Nagy P. úr lesz. A másnapi számból kiderül, hogy 10 000 néző volt a katlanban, és hogy a zöld-fehérek góljain Sárosi dr. és Lakat testvériesen megosztoztak, egyet-egyet vállalván mindkét félidőben (Ferencváros – DVSC 4:0).
Vajon mi téveszthette meg a Kominak becézett egykori villámléptű csatárt? Kell lennie logikus magyarázatnak!
És van is, csak figyelmesen tanulmányozni kell hozzá az 1943. szeptember 5-én megjelent Nemzeti Sport címlapja jobb alsó csücskében elrejtett néhány sort: „A DVSC Kántor főtitkár, Lindenberger intéző és Móré edző vezetésével szombaton délután utazott el Budapestre.”
Vagyis – rendhagyó módon – nem a soros bajnoki találkozó napján, hanem az előzőn szállt vonatra a hajdúsági legénység, és ezért rögződhetett a szombat emléke a Kicsinek (is) szólított támadó memóriájában.
Ami az én saram a történetben, azt vállalom. Mea maxima culpa.
- Sándor Mihály -
