Frontomiglan, frontodiglan 2.0

Kezdem érteni az angolokat. Olyan régen kialakították jól bevált alkotmányos monarchiájukat, hogy a (bel)politikai ügyek mellett vagy inkább helyett, a figyelmük minduntalan az időjárásuk felé fordul. T. Szűcs József jegyzete.

Mostanság pedig kezdem, kezdjük átérezni azt is, hogy miért éppen ez lett konverzációjuk elengedhetetlen témája. Pedig mi csak kivételes helyzetekben, például ezen a télutón kezdünk rácsodálkozni az időjárási frontok sűrű jövésére-menésére. Ilyenkor egyik nap ősziesen esik, másik nap tavasziasan süt. Sokunknak nehéz elviselni ezt a testi-lelki megviseltetést. Mert mindez, ha mást nem is, idegeinket megviseli. Mi pedig ebből kifolyólag, adott esetben egymást. Hogy ne menjünk messzire, csak egy-két megállót, ilyenkor szokott a közlekedési eszközökön parázs vita kerekedni piti ügyekből az utasok (és/vagy a személyzet) között. Amelyet kiválthat egy ülésre helyezett hátizsák vagy egy majszolni valónak látszó tejes kifli. Amelyet a szigorú szabályok szerint éppen úgy nem szabad kézbe fognunk a fedélzeten, mint egy fegyvernek látszó maroklőfegyvert. Jó időben fel sem tűnik a péksütemény. Sőt, talán a revolver sem. Ám front alatt nem maradhat megjegyzés vagy rendreutasítás nélkül. Nota bene, nem egyszer olyanunktól, akinek alapvetően semmi köze az alapesetben ki sem alakuló szituációhoz. S mennyivel komolyabb következményei is lehetnek egy-egy frontátvonulásnak! Gondoljunk például az elkerülhető közlekedési balesetek megszaporodására! S úgy tűnik, az ilyenkor kialakuló depresszió akár az öngyilkossági hajlamot vagy az előzmények nélküli erőszakos cselekedetek esélyét ugyancsak megnövelheti.

Ha azt vesszük, hogy angoloknak nem kétnaponta kell mindezt elviselniük, hanem akár két óránként, akkor megérthetjük, hogy előbb kezdik kritizálni a pocsék időjárásukat, mint valamelyik, ostobaságot elkövető miniszterüket. Ám mivel mi az országunkig eljutó ciklonok megszaporodása ellenére sem tartunk még itt a légköri viszonyainkat illetően, azt hiszem az első hely továbbra is a kormányzó politikusainkat illeti meg célpontként. Természetesen megosztva a dobogó felső fokát jó néhány ellenzéki közszereplővel. Bár ahogyan Britanniában, s az egész kontinentális Európában alakulnak a dolgok, megeshet, hogy a legkevésbé az izgatja (majd) bármely ország polgárait, hogy már megint pocsék napra ébredtek. S ha először reflexszerűen az időjárásra gondolnak is, hamarosan sokkal kellemetlenebb gondok homályosítják el fejükben a kinti (fenti) sötét felhőket…

– T. Szűcs József –



Sporthírek






hirdetés