Azaz csupán pillanatnyi gyengélkedésről lehet szó, nagy csodára nem számíthatunk, s nem érdemes elkezdeni számolgatni az aprót, hogy mennyit tudnánk hamarjában előtörleszteni.
Mindeközben a bank ismét emeli a kamatot – mert megteheti, hiszen az aláírt szerződés mifelénk csak az ügyfelet kötelezi –, a törlesztőrészlet pedig semmivel nem kevesebb, mint bő 220-as árfolyamnál volt. Tegyük hozzá, hogy vannak, akik még mindig kevesebbet fizetnek, mintha néhány éve ugyanakkora hitelt ugyanolyan futamidőre forintban vettek volna fel, ami azért elgondolkodtató, s felveti a kérdést: kinek állt érdekében, hogy a forinthitelt érthetetlenül drágává tegye, a frankhitelt pedig szinte az emberek után vágja?
Választ persze valószínűleg sohasem kapunk rá. Megelégedhetünk annyival, hogy közlik: csekély a lakosság pénzügyi kultúrája és képzettsége. Azt viszont még így is bárki könnyedén kiszámolhatja, hogy a svájci frank drágulása nem feltétlen áll egyenes arányban a törlesztőrészletek növekedésével. De mi ehhez nem értünk…
Üveges Szilvia