Mivel a nagy filmstúdiók nem hajlandók szóba állni a mindennapi betevőért és a szűkös megélhetésért küzdő, kizsákmányozott alkalmazottakkal, a sztrájkolók beszüntették a munkát, és nem hajlandók egyetlen árva sort sem monitorra vetni. Ebből következően aztán lassan leállnak a most futó sorozatok egy-egy félbevágott évadnál, megszűnnek a különböző szórakoztató showműsorok, sőt nagyon úgy néz ki, hogy forgatókönyv és a sztrájkolókat támogató sztárok híján idén elmarad a Golden Globe- és az Oscar-díj átadási ceremóniája is.
Van azért valami irigylésre méltó ebben az egész kultúrharcban. Mert milyen jó is lenne, ha nálunk is csak a forgatókönyvírók jövedelmezése jelentené egy ország gondjainak a legnagyobb problémáját. De hát ez itt, kérem szépen, nem Amerika, ez itten a nagy magyar valóságshow. Itt olyanok írják a mindennapok forgatókönyvét, akik csak ahhoz értenek, hogy hatásvadász, profin reklámozott ötleteikkel sokkolják és infarktusközeli állapotba juttassák az embert. Itt csak olyan összedobált fércművek alakítják a hétköznapok történetét, amelyek a minőségi, minden elvárást kielégítő alkotás fogalmát még hírből sem ismerik. Itt csak olyan írók dolgoznak, akik nagy ívű koncepciók híján pusztán rövid távon, egy-egy epizód cselekményében képesek gondolkodni, anélkül, hogy látnák, miként is fog alakulni a történet vége Itt csak olyan történetírók kaphatnak megbízást, akik képtelenek egy normális logikájú, szerencsés végkifejletű sztorit összehozni. És ráadásul itt a forgatókönyvírók tehetségtelen munkájáért, elkövetett hibáiért és az általuk elszúrt nagy közéleti showműsorért kizárólag a szereplőket büntetik. Az ő gázsijukból vonják le azt az összeget, amellyel újabb és újabb, az előzőeknél semmivel sem tehetségesebb szerzők próbálnak reformötleteikkel új életet lehelni az egyre alacsonyabb nézettségű nagy magyar produkcióba. És ami az egészben a legrosszabb, hogy sajnos csak igen ritkán kerülhet sor a nagy kiszavazóshowra.
Baranyai Norbert