Földbárkát építene egy debreceni család

Akt.:
Fedorék a család boldogságáért változtattak addigi életükön
Fedorék a család boldogságáért változtattak addigi életükön - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Fedor Gábor konyhatervező-lakberendezőként dolgozott egy cégnél. A debreceni férfit nap mint nap őrölte, hogy amikor reggel elmegy hazulról, a fia még alszik, mire pedig megérkezik, a gyerek már nincs ébren. Ismerős helyzet? Gábor úgy határozott, elég ebből, és feleségével egyetértésben eldöntötték: a jövőben a pénz nem játszhat meghatározó szerepet az életükben. S nemcsak ebben változtattak, hanem amellett is letették a voksot, hogy a nem túl távoli időben megpróbálkoznak egy úgynevezett földbárka megépítésével. Hogy mi az? Olyan ház, amelynek nincs rezsiköltsége. Gáborék hasonló szemléletű társakat is keresnek, tudván, hogy egyre többen fordítanának hátat annak a világnak, amiről mind többen gondolják: valami rosszul működik benne.

„Reggel elmentem dolgozni, Hunor még aludt, hazajöttem, már nem volt ébren. Hetek teltek úgy, hogy csak aludni láttam a fiamat. Így egy este, amikor leültünk a feleségemmel, elmondtam neki, hogy én nem akarom ezt tovább csinálni, szeretnék a gyerekem életének része lenni. Elfogadta, egyetértett, pár nap múlva felmondtam a munkahelyemen, azóta így élünk. Az, hogy változtatni kellene, már ott motoszkált régóta a fejünkben, de a végleges döntést 2014-ben hoztuk meg” – kezdi a történetet Fedor Gábor, aki nem szeretett volna úgy járni, mint sok mai férfi, hogy sokkal többet tudnak a kollégáikról, mint a legszorosabb hozzátartozóikról.

Épülőben az első

A család akkor Máltán élt, Gábor egy bútorgyártó cégnél dolgozott konyhatervező-lakberendezőként, az asszony pedig, aki korábban masszőrként tevékenykedett, a fiúkkal volt otthon. Szerettek volna merőben másképpen élni, mint addig. Egyre többet foglalkoztatta őket az úgynevezett földbárka gondolata. – Ez tulajdonképpen egy passzív ház, és így, ha ebben élünk, nem azért kell dolgoznunk, hogy a csekkeket befizessük, vagy, hogy üzemanyag legyen a kocsiban. Ez az építkezési mód lehetővé teszi, hogy ne kelljen eljárni dolgozni, hanem a ház körül állatokat tartva gazdálkodjunk, egyfajta önfenntartó életmódra rendezkedjünk be, így a pénz szerepe minimalizálódhat az életünkben – fejti ki Gábor.

Mivel a beszélgetésünknek egy láthatóan nem passzív ház kertje ad otthont, illetve a család egy újabb szereplővel egészült ki, Magorral, aki az édesanyja hátára kötve alszik, megkerülhetetlenek a kérdések: mindebből mi valósult meg azóta? – Magyarországon még nincs ilyen épület, így az engedélyeztetési eljárás roppant bonyolult. Van egy earthship baráti kör, közel három éve próbáljuk elfogadtatni ezt az építkezési módot, úgy tűnik, hogy Szentendrén rövidesen megépül az első ilyen földbárka, ez azonban még nem a mi otthonunk lesz. A mi célunk ugyanis az, hogy a természetben, de nem magányosan, hanem egy közösség tagjaiként élhessünk. Egyelőre azonban még nem találtuk meg azt a kommunát, amelynek szabályrendszere a miénkkel megegyező, így jelenleg keressük a társakat – tudjuk meg Gábortól.


g66

Fotó: Derencsényi István


Fizetség nélkül a világban

A társak keresése nem ölbe tett kézzel történik, hiszen a házaspár közel egész évben önkéntesként dolgozik, és az ilyen munkák alatt számos hasonló gondolkozású emberrel találkoznak, kötnek barátságot. Az önkéntességgel való kapcsolatot Mariann meséli, aki, miután a megfelelő rajzfilmet kiválasztotta Hunor számára, visszatér hozzánk. „Leginkább World Wide Opportunities on Organic Farms (WWOOF) és Work­away programok segítségével önkénteskedünk, ezek lehetővé teszik, hogy kis túlzással, a világ bármely pontjára eljussunk, az ott végzett munkáért cserébe szállást és élelmet kapjunk. Mióta feladtuk korábbi életformánkat, számos helyen éltünk, dolgoztunk már. Elsőnek Erdélyben egy tanyán dolgoztunk, vigyáztunk házra egy télen át Szlovéniában (Magor is ott született), legutoljára pedig én házvezetőként, Gábor pedig mindenesként segített egy osztrák családnak. Ezek a munkák tarthatnak egy-két hétig, de akár évekig is, mindez, mint a munkaidő is, megegyezés kérdése. Bennünket a két kisgyerek ellenére szívesen fogadnak, hiszen Gábor ezermester, minden ház körüli munkát képes ellátni. Számomra pedig ezek az utak ingyenes képzések is, városi lányként én semmit sem tudtam az állattartásról, a gazdálkodásról. Így lehetőségem van arra, hogy mindezt megtanuljam, megtapasztaljuk mi az, amit mi a sajátunkban hasonlóan vagy esetleg másképpen szeretnénk csinálni.”

Ne a pénz határozza meg!

– Sokan csodabogárnak tartanak bennünket, vannak, akik azt gondolják, veszélyeztetjük a gyerekeket. Ám a fiúk rengeteg szeretetet, törődést kapnak, vannak játszótársaik. Azon kívül nem a semmibe ugrottunk, a minimális szükséges anyagiakkal rendelkezünk, betegbiztosításunk van, bárhol élünk. Önkéntes munkáink alatt azt tapasztaljuk, hogy egyre többen élnek így, már nemcsak külföldön, hanem idehaza is. Nagy részük nem szakad el teljesen a korábbi életétől, de már igényli, hogy úgy éljen, hogy ne az anyagiak határozzák meg a mindennapjaikat, azt gondolom, hogy ez a szám csak emelkedni fog – vélekedik Mariann. Nem sokkal a beszélgetést követően a család felkerekedett és Visegrádra utazott, ahol egy erdei iskola felújításában segédkeznek, és már az őszi úti cél is kezd kibontakozni.

– Szöőr Beáta –


De mi az a földbárka?

Az „earthship” Michael Reynolds amerikai építész építkezési technikája és filozófiája: a lakóépület egy radikális változata. Egy vezetékes hálózatoktól független otthont képzeljenek el, ami a lakóit ellátja ivóvízzel, megfelelő hőmérséklettel, árammal és még némi élelemmel is – ráadásul mindezt jórészt hulladéknak bélyegzett anyagokból felépítve. Az építmény falait rendkívül magas hőtartó képességű alapanyag alkotja: gumiabroncsba tömörített talaj.









hirdetés