„Az irodalom a sérült gyerekeknek is jár”

Budapest, Hajdúböszörmény - Rendhagyó küldetésként nevesült el a médiában a böszörményi költő tevékenysége.

A véletlen úgy hozta, hogy Papp-Für János, a Magyar Írószövetség tagja, rendhagyó irodalomóráit jórészt nem ép, hanem sajátos nevelési igényű gyermekcsoportokban tartja. A zenész-költő a tanulási nehézségekkel küzdő, enyhe, közepes vagy súlyos értelmi sérült gyerekeknek tartott foglalkozások anyagát minisztériumi segítséggel oktatási segédanyaggá tette. A zenés-mesés, szerepjátékos rendhagyó irodalomórák anyaga könyv formájában, különféle mellékletekkel hamarosan minden sajátos nevelési módszereket igénylő intézménybe eljut, a könyvhéten mutatják be – ennek kapcsán beszélgetett a Napló a költővel.

Nem érthették

Hajdúböszörményben, ahol családjával él és dolgozik, szembesült először azzal, hogy költészeti bemutatója lehet, hogy nem ér célba az egyik intézményben, ahol kizárólag közepes és súlyos értelmi akadályokkal küzdő gyermekek tanulnak.

– Kiderült, hogy az irodalmi foglalkozást a szokásos formában nem tudom megtartani, mert egyszerűen nem értenék meg a gyerekek – mesélte János. – Engem ez akkortól nem hagyott nyugodni, meg akartam próbálni a gyerekekkel közösen kialakítani azt a formát és tartalmat, ami számukra is befogadhatóvá, érthetővé teszi az órát. Így jött létre egy játékos, verses, zenés tematika, amivel immár 4. éve keresem fel az itteni, és a környező megyék hasonló intézményeit irodalomórákat tartva – folytatta.

Hajdú, Szabolcs és Borsod megye után már Hevesben jár basszusgitáros kollégájával, Rózsa Sándorral, hogy élményeket adjon azoknak, akik „örökre gyerekek maradnak”. De útba ejtették már többször a budapesti Pető Intézetet is.

Isten tudja, mi okból

Megfogalmazni nehezen tudja, mi vonzza ezekhez a gyerekekhez, de érzi, hogy ez az érzés kölcsönös. Sérült emberek között dolgozni valakinek akár teher is lehetne, de ő úgy mondja, többek kap tőlük, mint amennyit ad, ez lett a költői tevékenységének egyik értelme, hivatása. S hogyan lehet őket az irodalommal megismertetni?

– Mindennapi életük, iskolai tanóráik, érzéseik, érdeklődési körük versbe szedése hozza közelebb az irodalmat a különféle súlyosságú értelmi fogyatékkal élő gyerekekhez. Ismerkedünk, sokat játszunk, énekelünk az órákon. Nagy izgalommal tölti el őket, hogy egy költővel találkozhatnak. Zenei kísérettel szólalnak meg a versek-dalok Rózsa Sándor kollégám segítségével, közösen is éneklünk, illetve a szerepjáték is része az órának. Találós kérdésekkel igyekszem interaktívvá tenni a foglalkozást, például rímkereső játékkal, amit ritmizálok. Kezdetben olyan feladatokat kell hoznom nekik, amire egyből tudják a választ, így felbátorodnak, még szívesebben játszanak velünk. A témákat illetően azt mondhatom, hogy őket is a szerelem, az öltözködés, a trendi dolgok érdeklik, persze saját nyelvükön, de semmiképpen a fogyatékosságukat állítva középpontba, hanem egyenrangú partnerként kezelve őket – hallottuk.

A speciális órák sokkal lassabbak, mint az egészséges gyerekeknek szólók. Egyszerű ritmusok, könnyen, mindenki számára befogadható és ismerős témák jellemzik. Ugyanez vonatkozik a találós kérdésekre is – idézi a költő az egyiket: „Minden nap a tavaszt leste, mielőtt megjött a...”.

Patti és Domoska

A kiadványt Mészöly Ágnes meséje foglalja keretbe. Patti és Domoska kalandjain keresztül ismerhetnek magukra a gyerekek. „Patti fürge. Talán túlságosan is. Egy helyben ülni sokkal nehezebb neki, mint szaladgálni, ugrándozni. Kínszenvedés neki az iskola. Domoska szívesen jár iskolába. A teremben mindig jó meleg van, a tanárok mosolygósak, és senki sem sürgeti őt.” A két apróság együtt tanul, viselkedik, játszik, megtudja, mi a ciki, és ismerkedik az érzelmekkel. Mindezt Papp-Für János aranyos versei, dalai és játékai kíséretében. A kiadványt az Ünnepi Könyvhéten mutatják be a fővárosban, majd oda tér vissza, ahol született: a hajdúböszörményi Dr. Molnár István-iskolában is kézbe vehetik.

HBN–Barak Bea