Nem a gyerekkel, az iskolával van baj

Debrecen - Vekerdy Tamás szerint gyakran a javítási szándék okoz problémát.

Az első gyerek pelenkáját mossa, főzi, vasalja az anyja, a másodikét csak mossa, a harmadikét már csak szárítja – osztotta meg a régi tapasztalatot a Lovardát zsúfolásig megtöltő közönségével Vekerdy Tamás, csütörtök esti, „Normális ez a gyerek?!” című előadása bevezetéseként. Vagyis, tette hozzá, a szülő szorong, hogy jól csinálja-e, amit csinál; majd hogy időben fog-e járni, beszélni a gyerek, „normális” lesz-e, s e szorongásból az első csemetének mindig több jut ki, később perfekcionistábbá téve őt. A második gyerek már nyugodtabb, vagy lustább (vélik a szülők), de ahogy természetes, hogy eltérőek a jellemeik, úgy az iskolába kerülő gyerekek közt is nagy individuális különbségek vannak. Ha az egyik kisdiák már olvasni tud első osztályba kerüléskor, mert három nővére van és mind tanítósat játszik vele, a mi kisfiunk meg egyetlen betűt sem ismer, az nem jelenti, hogy elmaradt lenne. Annál is inkább, mert a tehetséges gyerekek nagyon gyakran később érnek – mutatott rá a pszichiáter.

– Kétféle gondolkodás van, az egyik könnyen siklik a felületen, a mai iskolában övé az érdem. A másik mélyen szánt, mint az eke, elakad, megáll, visszalép, újra nekifut: az iskolában ez súlyos hiba, pedig ez jellemzi a kreatív gondolkodást. Ahol abnormalitást sejtünk, ott sokszor a tehetségből eredő deviancia van – mondta.

Túl korán akarják

Kifejtette, az nem baj, hogy a gyereket első pillanattól fogva figyeli a szülő, hogyan mozog, fejlődik; de kisebb eltérésnél, egy gyengébb izomnál vagy a 3-4 évesen jelentkező fiziológiás dadogásnál nem kell rögtön lecsapni a problémára, azonnal megpróbálni kijavítani; ezekkel minél többet foglalkoznak, annál inkább elhúzódnak. „Sokat javít magán a gyerek, ha érzelmileg biztonságban van” – hangsúlyozta az előadó, hozzátéve, hogy ma nagyon sok családban éppen e biztonság hiánya okoz gondot.

A szobatisztaság, mint egyik legfontosabb „mutató” kapcsán beszélt arról a gyakori szülői hibáról, hogy túl korán akarják rászoktatni bilire a gyereket, „hihetetlen türelmetlenül” várva az eredményt, miközben az egyre jobb pelenkák miatt egyre kevesebb a kicsi számára a kényelmetlenség és valójában kitolódik a folyamat. Öt éves korig bármi előfordulhat, így normális! – összegezte.

Túl későre hagyják

Elismerve az anyatejes táplálás fontosságát, károsnak nevezte a túl sokáig szoptatás mai divatját, ami igencsak megnehezíti a gyerek számára a későbbi leválást; úgy véli ebben 2 éves kor a végső időpont. Az evés kapcsán úgy véli, a „nem elrontott” gyerek ösztönösen tudja, mit és mennyit egyen, „olyan, mint a kiskutya, amelyik gyomorrontásra füvet rágcsál”. A leggyakoribb hiba az, amikor folyamatosan tukmálják, még a játszótéren, két csúszdázás között is etetnék a kicsit.

„Ha mi problémát csinálunk az evésből, akkor probléma lesz belőle” – mondta Vekerdy Tamás. Nem tartja abnormálisnak, ha sok gyerek társaságában az egyik inkább anyjába kapaszkodik, valószínűleg csak befelé forduló vagy túlérzékeny. Figyelmeztető inkább az, ha a gyerek nem néz a szülőre – ez az autizmus előtünete lehet.

Iskola: újabb „abnormalitások”

– Ha a gyerek utál tanulni, neki van igaza: az iskola halálosan unalmas, emellett ellentétben áll a mindazzal, amit az életkori igényekről tudunk – mondta a pszichiáter. Így például a régi elemiben két évig tanították írni-olvasni a gyerekeket, ma egy l év van rá, de gyakran túlbuzgóságból már karácsonyra megpróbálják elérni e célt. – Eleve nem azonos korúak az egy osztályba járó diákok, egy év eltérés is lehet köztük, amikor e korban 3 hónap mérhető különbséget jelent; nem egyszerre érnek – mutatott rá. Vekerdy Tamás szerint régen a tanító nem tűhegyes ceruzát adott az elsős kezébe, hogy két szigorú vonal közé próbáljon karikát rajzolni, hanem egy régi újságpapírt terített ki, hogy vastag irónnal minél nagyobb köröket kanyarítson – pedig csak a hatvanas években kutatták ki a kéz fejlődésének anatómiáját, megállapítva a régi módszer zsenialitását!

Hallótávolságon kívül

– A kamasz igazi abnormális gyerek. Az én aranyos, kedves kisfiam, aki eddig megbeszélt velem mindent, hirtelen nem mond el semmit, csak annyit hogy hagyjál, és a tekintetéből látom, hogy hülye vagyok... Ebben a korban a benne születő szuverén személyiséget védi. Egyetlen dolgot tehetünk érte: elviseljük a jelenlétét. Ha szabadon engedjük őt, 21-23 éves kora körül egy kedves felnőttet kapunk vissza, addig kell kibírni – javasolta az előadó, megjegyezve, hogy az apák rendszerint rosszabbul viselik gyermekeik ezen életszakaszát, mint az anyák. – Amelyik kamasz jól ölelt, érzelmi biztonságot adó gyerekkorból érkezett, az is szeretne sodródni a többiekkel, kipróbálja az alkoholt, drogot, de érzelmileg igényesebb, védettebb; amelyik gyerek érzelmileg nélkülözött, az könnyebben beleragad például a függőségekbe – mutatott rá.

A közönség kérdéseire válaszolva azt mondta, az ujjszopás nem baj, nem éri meg küzdeni ellene, egészen későn is előfordulhat, a normális gyerek pedig nem köszön, hagyjuk békén vele. Óvodai problémák kapcsán kijelentette: az óvoda nem gyereknek való, azzal együtt, hogy messze a közoktatási intézményeink legjobbika, ahol az óvónénik még tudják, mi kell a kicsiknek. A kötelező óvodát szakmai tévedésnek nevezte: a szülő joga eldönteni, hogyan kívánja oktatni a gyerekét. Ha az oviban hagyott gyerek sír, amennyiben a szülő hallótávolságán kívül befejezi, nincs baj, de ha folytatja, érdemes elgondolkodni, ne maradjon-e még otthon vele az anyuka.

HBN-SzT

Öröm nélkül

A magyar iskola elfelejtette, milyen a gyerek, bekerülve az oktatásba a kicsik érdeklődése csökken, zuhan majd eltűnik. Az iskola nem kielégíti, hanem kiöli a természetes kíváncsiságot – jelentette ki az előadó.

Nem lenne szabad nyelvtannal „nyomorítani” a gyerekeket 11-12 éves koruk előtt, nyelvet – sajátot és idegent is – úgy lehet tanítani, hogy nem javítjuk ki folyton, hanem maga jön rá, mi a helyes. A nyelvben elmélyedni kell, művészetként megélni, regényt olvasni, verset írni; nem szabályokat tanulni, mert az csak gátlásokat épít ki. Agykutatóktól tudjuk, hogy a hatékony tanulás öröm élménnyel kapcsolódik össze, de a feleltetés nem nevezhető annak, csak felesleges szorongást vált ki a diákokból. A magyar iskola paradox módon úgy akar teljesítményt elérni, hogy ezt a teljesítményt visszafogja! – vélekedik a gyermekpszichiáter.

Cikkünkhöz a Facebookon szólhat hozzá:

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, script , facebook-jssdk ));

// ]]>