mozi

2018.03.22. 17:39

Százötven órányi jelenetben keresték az új magyar nagyjátékfilmet

Debrecen - Két alapvető dolog kell ahhoz, hogy egy film működőképes legyen. Az egyik legfontosabb, hogy a befogadó számára van-e valamifajta találkozás a saját életével, gondolataival, érzésével. A másik, hogy szórakoztató legyen, azaz emberszagú humorral és drámával – osztotta meg Sándor Pál Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer több, mint öt évtizedes tapasztalatát nemrég az Apolló Moziban, ahol legújabb alkotását, a Vándorszínészeket mutatták be a premier másnapján.

Debrecen - Két alapvető dolog kell ahhoz, hogy egy film működőképes legyen. Az egyik legfontosabb, hogy a befogadó számára van-e valamifajta találkozás a saját életével, gondolataival, érzésével. A másik, hogy szórakoztató legyen, azaz emberszagú humorral és drámával – osztotta meg Sándor Pál Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer több, mint öt évtizedes tapasztalatát nemrég az Apolló Moziban, ahol legújabb alkotását, a Vándorszínészeket mutatták be a premier másnapján.

A nagyjátékfilm élvonalbeli színészeket és ragyogó ifjú tehetségeket ültet egy szekérre, s indít útnak szemgyönyörködtető tájakon. A debreceni artmozi nagyterme – a díszbemutatóktól eltérően – ez alkalommal nem telt meg egészen. Ennek oka lehet, hogy az alkotók az esemény napján lemondták a közönséggel való találkozást, amiről a szervezők igyekeztek is tájékoztatni a nézőket. Majd a vendégek mégis találhattak megoldást, mert a rendező, Mohai Tamással és Kovács Krisztiánnal az oldalán megérkezett a cívisvárosba, hogy megosszon néhány érdekességet a film készültéről.

Járt útról

Például azt, hogy 47 napig forgatták (ebből 22 éjszaka), 32 helyszínen, és mégis igénybe vették a technikát néhány hátterhez. Összesen 150 óra nyersanyag született, s ebből vágott Gothár Márton másfél órányit. A rendező úgy fogalmazott:

addig kerestük, míg meg nem találtuk benne a magunk filmjét.”

Többször is megerősítette, mennyire komolyan gondolja a többes számot, méltatta a csapat együttműködését, s halványan felcsillantotta egy újabb közös munka lehetőségét e színészgárdával.

A terv megvalósításáért még inkább szorításra hangolta a nézőt, amikor a jelenlévő két művész elmesélte, milyen kijárt országutat hagytak maguk mögött, hogy felszállhassanak a szekérre”. Mohai Tamást a Thália Színház nem engedte el a forgatás idejére. Sándor Pál megkeresése tehát döntés volt a két éves társulati tagság folytatása és a nagyjátékfilm között. Élményeit részletezve azt hangoztatta: őt igazolta az elhatározása, örül, hogy részt vehetett ebben a folyamatban. Ugyancsak hálájának adott hangot Kovács Krisztián, aki tíz éve szabadúszó, így különösen átérezte a vándorszínészlét előnyeit és hátrányait. Ő egy főszerepet kapott volna a Centrál Színházban egy angol rendező előadásában. Az elmondottak alapján érthetőbb, hogy a rendező fel-alá járt a vetítés alatt, izgulva a nézők véleménye miatt. A felszólalók pozitívan nyilatkoztak.

HaBe


Majdnem horror…

Mohai Tamás felfedett egy kulisszatitkot is: az egyik akasztásjelenetnél megpattant egy ér a jobb szemében. A vérvörösség teljes kikezelésére nem volt elég az épp elkövetkező nyolc napos leállás, ezért minden jelenet végén körbe kellett forgatnia a szemét, hogy az utómunka során az egészséges fehér részt kockáról kockára letükrözhessék a még megmaradt piros foltokra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!