Filmbe illően

Filmbe illően
© Fotó: Derencsényi István
Az ügyetlenek, a lúzerek, vagy egyszerűen a vesztésre állók közül valakinek a kezéből elindul a kosár- vagy a tojáslabda, esetleg lendül a baseball ütő néhány másodperccel a végső sípszó előtt. Lassított felvételen repül a játékszer, peregnek a másod- és tizedmásodpercek, a lelátó népe kiáltásra nyitott szájjal, reménykedő tekintettel kíséri a labdát, amely a lenullázódás előtt célba ér. Égerházi Péter jegyzete.

Ki ne látott volna legalább egy ilyen „halivúdi múvit”, amely az igazi amerikai „szpiritet” hivatott ország-világnak bizonyítani. Kedd este a Főnix Csarnokban kiderült, van magyar szpirit is, vagy, hogy ne legyünk tájidegenek: magyar lélek, de még inkább virtus, amelyről azt hittük már kihalt. Futsalosaink amerikai típusú könnyfakasztó drámát zártak le ilyen végjátékkal a románok ellen. Három másodperccel a lefújás előtt Öreglaki Norbert ívelte fel a labdát, amely az utolsó másodpercben a hazai gárda legeredményesebbje, Dróth Zoltán fejéről jutott a hálóba, pont a számláló nullára fordulásakor, azaz századmásodperceken múlt. Azt lehetetlen leírni, mi szabadult fel akkor a magyarokból a pályán és a lelátón. Igazi álomgyári happy end ennek az identitásában megtépázott nemzetnek, reméljük az UEFA is így gondolja…

– Égerházi Péter –








hirdetés