Filctollkészlet

Akt.:
Filctollkészlet
© Fotó: Derencsényi István
Szerettem rajzolni, a falakon kezdtem kiélni a bennem szunnyadó alkotási vágyat. A házunkban mindenfele firkáltam a falakra, kezdetben a színes csíkokat, aztán virágokat meg állatokat, szüleim örömére. Szilágyi Magdolna jegyzete.

Egy idő után nem is volt olyan helyiség, ahol ne lett volna fellelhető a kreativitásom nyoma.

Később Nóri néni óráin folytattam, papíron. Amikor pedig úgy gondoltam, hogy menthetetlenül elszúrtam az alkotásomat, odaállt mellém és azt mondta, nincs olyan, hogy elrontott rajz. Furcsa, de utána szépnek találtam. És az is volt. Első osztályos koromban, egy nap, amikor hazaértem az iskolából egy hatalmas filctoll készlet várt az asztalon. Emlékszem, mennyire örültem neki. Rögtön próbálgattam a színeket a fehér írólapon. Aztán abbahagytam a rajzolást. Nem azért, mert nem szerettem, sőt. Inkább az volt a probléma, hogy szívesebben töltöttem az időt rajzolással a tanulás helyett, szülői nyomásra fejeztem be alkotó tevékenységemet délutánonként.

S ha már így alakult, annak örülök, hogy habár a falakon kezdtem el rajzolni, nem ott kellett befejeződnie a rajzolós korszakomnak. Jó volna, ha más gyereket is várna otthon egy nagy csomag filctoll és néhány üres lap, amikor hazaér az iskolából, hogy ne kényszerből kerüljön a remekmű a falra.

– Szilágyi Magdolna – 








hirdetés